A kis madár meséje
Fodor Tímea (2. osztályos) meséje
Vidáman éltünk a városszéli erdőben szüleimmel és testvéreimmel. Már repülni is próbálgattunk!
Egy szép derűs napon kiránduló gyerekek érkeztek. Arra figyeltünk fel, hogy két fiúcska késsel vési azt a fát, amin lakunk.
- Tudjátok-e gyerekek, hogy azt, amit csináltok még a tábla is tiltja? Ne tegyetek
soha többé ilyet!
Amint ezt kimondtam, hallom, hogy anyám szólít. Alig repültem egy keveset, erős fájdalmat éreztem a szárnyamban. Többre nem emlékszem. Az erdészházban ébredtem fel. Egy kislány tartott a kezében, és az erdész bácsi tette sínbe a szárnyamat. Kaptam enni és inni is. Visszavittek a szüleimhez.
Az erdész bácsi megmagyarázta a gyerekeknek, hogy ne bántsák a fákat és az erdő lakóit, a madarakra se lőjenek parittyával, mert azok mind a mi közös kincseink.
Itt a vége, fuss el véle! Vége.
Hozzászólások