A fekete hiúz története

Tóth Barbara (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hiúz. Ennek a hiúznak született öt kis kölyke. Mindegyik egészséges volt, ám az egyik máshogy nézett ki, mint a testvérei. Fekete volt és félénk. Azt gondolta az anyukája, ha majd megnő, talán megváltozik. Sajnos nem így történt. Telt-múlt az idő és két éves játszadozó kölykökké váltak. A kis feketét mindenből kiközösítették a testvérei. Nem engedték meg neki, hogy játsszon velük, mindig gúnyt űztek belőle az udvarban. Nem volt egy igaz barátja sem. Egyszer viszont a gazdájuk már nem tudta eltartani őket, ezért el kellett adnia. Lefényképezte és plakátokat rakott ki róluk. Arra járt egy férfi, aki a lányának keresett új állatot. Meglátta a hirdetést és elment megnézni a hiúzokat. Az apa az egyik szépet szerette volna megvenni, de a gyermeke a kis feketére mutogatott.
- Apu, apu a feketét, olyan aranyos! - mondta.
- Jó. Megvesszük! Mennyibe kerül? – kérdezte.
- Az a kölyök? Öööö… nem is tudom. Tudják mit, elvihetik ingyen, másnak úgy sem kell! – felelte a gazdája.
- Köszönjük!
- Gyere, te fekete szépség! Biztos tetszeni fog a lakásunk. Az előző macskánknak használhatod a kifutóját! Így kinn is biztonságban lehetsz. Bemutatlak a többi állatnak is, de mi legyen a neved? Legyen például Pamacs!
Miközben mentek hazafelé a hiúz arra gondolt, milyen jó lesz, hogy végre lesz egy barátja.
Végül nem is csak egy barátra lelt, hanem az egész udvarban szerették őt. Bár más volt mint a többi, de kedvesebb volt mint a testvérei.