A vidrával való találkozásom

Garami Erik (3. osztályos) meséje

Egy hűvös őszi délutánon sétáltam az erdőben. Szép, nagy erdő volt ez, tele állatokkal. A madarak néha csiripeltek. A kedvenc állatom a vidra, de még sosem találkoztam vele, pedig minden álmom ez volt.
Sétáltam a folyó mellett. Eszemben tartottam anyukám intését, hogy ne menjek közel a vízhez, mert veszélyes. Ágak reccsenését és valami furcsa hangot hallottam, mintha fütyült volna valaki. Elbújtam egy bokor mögé és onnan figyeltem a vidrákat. Hármat láttam; egy nagyot, két kisebbet. Amikor kiléptem a bokor mögül, a három állat elszaladt. Azonban a nagyobbik súlya alatt eltört egy faág és beszorult a lába. Ott jajveszékelt szegény. Kétségbeesette nézett a többiek után. Ők már régen eltűntek a hódok által odahordott gallyak között. Odamentem segíteni neki. Ahogy közeledtem felé, még inkább húzni kezdte a lábát, de csak rosszabb helyzetbe került. Végül feladta, és lekuporodott. Nagyon félt szegény. Miután kiengedtem a beszorult a lábát, elfutott a társai után. Nagyon aranyos volt.
Hazaérve elmeséltem anyunak, aki nagyon örült, bár meg is ijedt egy kicsit, mert nagyon közel voltam a vízhez. Szerinte bele is eshettem volna, de így megmentettem a pusztulástól egy veszélyeztetett állatot. Sajnos nem tudtam őket megsimogatni. Na majd legközelebb.