Az elkóborolt sün csemeték

Balog Norman (2. osztályos) meséje

Egy kellemes nyári napon sün mama és kicsinyei előbújtak az avarból készült alomból. A sün csemeték nagyon élvezték a jövést-menést. A sün mama figyelme elterelődött egy hangos kopogásra. Az erdőben egy harkály élelmet keresett a fakéreg alatt. Eközben a sün testvérek elkóboroltak a mamájuktól. Mire sün anyó észbe kapott, a kicsinyei már az avar alatt rejtőzködtek.
A mama gyors segítséget kért a többi erdőlakótól megtalálásukra. Kérte a harkályt, a kék cinkét, a mókust, a cickányt és az őzikét. Az erdőlakók nagyon készségesek voltak és nyomban a keresésükre indultak. A harkály az éles látásával, a cinke gyors röptével, a mókus fürgeségével próbált a nyomukra akadni. A sün mama jól ismert szagérzékével matatta az avart utánuk. A nagy keresésben a cickány lett figyelmes a fázósan összebújó sünikre.
- Gyertek erre, itt lopóznak egy odvas farönk mögött!- szólt a cickány a barátoknak.
Az erdőlakók azonnal a segítségükre siettek. Visszaterelték őket a sünik lakóhelyére, ahol anyukájuk megmelengette a picinyeiket. A sün mama hálásan köszönte a barátok gyors segítségét. Az őzike közben jelezte, hogy veszély fenyegeti lakóhelyük környékét.
- Az erdő sűrűjéből éhes róka ólálkodik!- figyelmeztette őket az őz. Szerencsére puskadörrenés hallatszott, így a róka elinalt ijedtében. A kis társaság megnyugodott és mindannyian hálásak voltak az őzike jelzéséért. A baráti társaság boldog integetéssel köszönt el egymástól.
Üzenik az erdőlakók az embereknek, hogy ilyen figyelemmel legyenek egymásra és védjék környezetüket és a benne élő állatvilágot.