A gyapjútükör titka

Kis Dorina (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, a Gyapjúdomb oldalán élt Frenk, a nyugati földikutya és hű barátja Tarki, a hangyaboglárka lepke.
Egyszer, amikor éppen piros hó esett, elindult a két jó barát az üvegfa mögött lévő Tükör plázába. Amikor beléptek, ámulva néztek szét, mert itt még soha sem jártak. A pláza egyik részében óriási tükrök álltak. Gondolták megnézik miféle tükrök ezek. Mikor közelebb mentek látták, hogy az első tükör nagyít, a második kicsinyít, a harmadik kövérít, a negyedik vékonyít, az ötödik torzít, a hatodik sokszorosít, a hetedik pedig egy nagyon szép gyapjú tükör volt. Mindegyik tükröt kipróbálták, összenéztek, és nagyokat nevettek.
Amikor jól kinevették magukat, megnézték a pláza másik részét is. Legnagyobb meglepetésükre itt az előbb látott tükörfajtákat lehetett megvenni. Minden tükörből sok sorakozott a polcon, de gyapjútükörből csak egy árválkodott, mert nem csak szép, hanem nagyon drága is volt. Ezért még senki nem tudta megvenni. Nagyon megtetszett ez a tükör a két jó barátnak, de mivel nekik sem volt ennyi pénzük, szomorúan elindultak hazafelé és megfogadták, hogy mindenképpen visszajönnek érte.
Útközben hazafelé látták Frenk családját, ahogy ijedten menekülnek a vadász elől. Tarki gyorsan hívta népes családját, akik a vadász előtt repkedve eltakarták a menekülő nyugati földikutya családot. Amikor már biztonságban voltak, Frenk családja megköszönte Tarkiék segítségét. Amikor látta az állatok összetartását, a vadász elszégyellte magát és megfogadta, hogy soha többé nem bántja az állatokat.
Másnap Frenk rokonai egy finom tortával állítottak be a két jó barát házába. Bentről szomorúság áradt. Frenk és Tarki elmesélte, hogy a drága gyapjútükör miatt ennyire rosszkedvűek. Mivel ez a földikutya család jó módban élt, számukra nem is volt kérdéses, hogy ennyivel tartoznak a megmentőiknek. Tarkiéktól egyenesen a plázába mentek, hogy megnézzék azt a rendkívüli tükröt. Megvették, és még akkor vissza is mentek Tarkiék házába. Volt is nagy boldogság!
Éjszaka telihold volt. Tarki belenézett a tükörbe. Furcsa dolgot vett észre. A tükörből Fülike, a nagyfülű denevér nézett vissza rá. Fülike kirepült a tükörből és magával ragadta Tarkit. Meg sem áll vele a szomszéd erdőig.
Frenk felébredt és keresni kezdte a barátját. Először a lakásban nézett szét, majd kiment. Az udvaron hallotta Tarki hangját a közeli erdőből.
- Segítség!
- Segítség!
Habozás nélkül elindult a hang irányába. Rövid időn belül meg is találta a kétségbeesett Tarkit, akit Fülike épp meg akart enni. Fülike egy magas fa tetején ült. Frenk felmászott a fára és csiklandozni kezdte a denevért, mert tudta, hogy ez a gyenge pontja. Fülike így elengedte a lepkét, aki hálás volt barátjának.
A magányos denevér nagyon rosszul érezte magát , amikor látta, hogy az állatok ilyen jó barátságban is élhetnek. Ő is nagyon szeretett volna barátokat. Frenk megsajnálta Fülikét, és a barátja akart lenni, de Tarki félt tőle és visszautasította. A denevér addig fogadkozott, hogy többé nem bántja a lepkét, míg Tarki beleegyezett. A lepke lassan megszerette Fülikét. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Ja, és mi lett a tükörrel? Ezt én sem tudom, mert azóta senki nem látta. Ha ti látjátok valahol, azonnal szóljatok, de ne nézzetek bele!