Uhu, az erdő megmentője

Mórocz Bence (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt a panelrengetegen túl, a zajos, füstös városon is túl, egy zöld erdőben élt egy kis bagoly, Uhu. A kis bagoly okos, bátor és kíváncsi volt.
Egy tavaszi reggelen az erdőt ismeretlen zaj és kiabálás verte fel. Az állatok, köztük a kis bagoly is, kíváncsian mentek az erdő széléhez. Ott meglátták a zaj forrását, amelyet számtalan ember és gép okozott. Akkor már tudták, hogy nyugodt kis életük veszélyben van. Összeült az állatok tanácsa. Tanakodtak, törték a fejüket, de nem volt senkinek ötlete, hogyan állíthatnák meg az embereket. Ekkor a kis bagoly odarepült és azt mondta, majd ő megmenti kis barátait és az erdő lakóit. Az öregek persze csak mosolyogtak rajta és nem törődtek a kis bagollyal. Kérték menjen vissza játszani és az idősek tovább tanácskoztak. Uhu és barátai persze nem a játékot választották. Odarepültek az emberekhez, és Uhu bátran kérte őket menjenek velük az erdőbe. Az emberek először nagyon meglepődtek, hogy értik a kis bagoly szavát és meg is ijedtek, de elindultak velük. Az erdőben megmutatták az erdő minden szépségét, az öreg fákat a zöldellő lombokat, az erdő állatait a kis bogaraktól a nagyvadakig. Elmesélte nekik, hogyan élnek és milyen boldogok itt. Az emberek megcsodálták mindazt a szépséget, amit a kis bagoly mutatott nekik és úgy döntöttek az erdőt nem bántják, sőt védeni, óvni fogják az ott élő állatokat.
Az emberek azóta a családjukkal járnak a kis erdőbe és tanítják gyermekeiknek, hogy a természetet óvni, védeni kell. A kis bagoly azóta bölcs, öreg bagoly lett és az erdő még mindig pompásan zöldell és állatai boldogan élnek, míg meg nem halnak.