Bajban a természet

Zsebedics Barbara (7. osztályos) meséje

A természet egyre rosszabb állapotban volt. Mindent szemét borított, a folyókba mérgező vegyszerek kerültek, a levegőt széndioxiddal szennyezték az emberek. Folyamatosan vadászatokat tartottak, csak azért,hogy az állatok bundájával kereskedjenek, vagy a madarak tollát használják díszítésként. Látta ezt Pán a természet istene is. Aki ugyan a vadászok oltalmazója volt, de ez már neki is sok volt. Más isten, ha ilyen pusztítást fedezett volna fel birodalmában már rég az emberiség ellen fordult volna, de Pán könyörületes volt ő nem akart háborút, egyszerűen csak szerette volna rávenni az embereket, hogy jobban vigyázzanak a környezetre. Ám ez egyedül nem sikerülhetett neki, így hát belefújt a varázserejű nádsípjába melynek hangjára a világ összes állata a színe elé járult. Ekkor így szólt Pán:ahogy ti is észrevettétek, a természet nagy bajban van, de van egy tervem ennek a megváltoztatására. Felteszem tehát a kérdést: melyikötök lenne az a bátor állat, aki nem gyáva ahhoz, hogy az emberek közt járva szószólóm legyen? E kérdés hallatán az összes állat szabadkozni kezdett. Az oroszlánok arra hivatkoztak, hogyha ők elmennek, senki nem fog vigyázni a rájuk bízott falkára. A sasok pedig azt mondták, hogy ők nem mehetnek, hisz éppen költési időszak van. A növényevő állatok meg azt hajtogatták, hogy túl kevés volt az élelem az idén, ezért nagyon gyengék. Ezt hallva Pán már arra gondolt, felesleges volt összehívnia az állatokat, s már éppen el akarta küldeni őket,amikor egy kis cinege a hátsó sarokból elé repült és így szólt:
- Én elvállalom a küldetést,ha megtesz nekem egy szívességet.
- Mi lenne ez a kis szívesség? - kérdezte a természet istene. - Nem nagy dolog - mondta a madár - csak azt szeretném kérni,hogy adja vissza a régi testem.
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte meglepődve Pán.
- Úgy, hogy nem mindig voltam madár, régen ember voltam, de egy rossz útra tért tündér cinegévé varázsolt. - mondta el röviden a történetét a madárka.
- Jól van, ha teljesíted a küldetést újra ember lehetsz! - mondta Pán a bátor vállalkozónak. Majd kis gondolkodás után,azt mondta a többi állatnak:
- Most menjetek! Szavára az összes állat útnak indult hazafelé.
- És én mit tegyek? - tette fel a kérdést a kis kék cinege.
- Te repülj, s keress egy olyan embert a világban, aki segíthet a tervünk megvalósításában! - így engedte útjára Richárdot a madarat Pán a természet istene.
Richard addig-addig repült országok felett amíg meg nem pillantott egy luxusházat a tenger parton. Leszállás közben ez járt az eszében: akik itt élnek bizonyára gazdagok,és nagy hatással vannak a világra a médián keresztül. A lány, akit először meglátott, olyan 18 éves lehetett, s bizonyára a család tagja volt, mivel drága, márkás ruhákat viselt. Richard először csak felült egy faágra, hogy onnan figyelje a lányt. Mikor már elég bátorságot gyűjtött, leszállt a lány közelében. A lány észrevette, hogy egy kis cinege ott van nem messze tőle, egy kis kenyérmorzsát dobott neki. Richard örömmel elfogadta, mivel már nagyon éhes volt, és madárként nagyon szerette a kenyeret. Mikor végzett ezt mondta a lánynak:
- Köszönöm, én Richard vagyok és egy nagyon fontos ügyről szeret.. - de nem fejezte be a mondatot, mert észrevette mennyire megijedt a lány, de a lány is észrevette, hogy madár elhallgatott, mivel elég kíváncsi természetű ezért megszólította a madarat:
- Kérem folytassa nem akartam megbántani, csak meglepődtem ugyanis nem minden nap találkozik az ember beszélő madárral. Egyébként Roxána a nevem.
- Jól van folytatom,de megkérhetném,hogy ne magázódjunk, úgysem vagyok sokkal idősebb magánál! - mondta Richard, mivel Roxána bólintott és folytatta:
- Azt szerettem volna megkérdezni, hogy tudnál-e segíteni nekem.
- Attól függ miről van szó - válaszolta Roxána.
- Abban kell segítened, hogy megakadályozzuk a további környezetszennyezést. Ha így folytatják az emberek az összes állat es növény el fog pusztulni.
Egy kis gondolkodás után Roxána ezt válaszolta:
- Segítek, csak mond meg, hogy mit tegyek?
- Mit gondolsz, a szüleid segítenének? - kérdezte Richard.
- Persze, de azért nem mondom meg nekik, hogy egy beszélő madár kért meg rá, mert a végén diliházba csuknának! - válaszolt nevetve Roxána.
- Abban biztos lehetsz - mondta Richard - Amúgy a szüleid mit dolgoznak?
- Az édesapám politikus, az édesanyám műsorvezető.
- Ez tökéletes párosítás! - kiáltott fel Richard,
- Az biztos, most viszont lássuk munkához. - mondta Roxána.
- Van valami ötleted? - kérdezte a cinege.
- Igen,de majd befelé menet elmondom - és ezzel elindult a lakásuk felé.
Mikor már félúton jártunk, akkor kezdte Roxána el a tervét. Az internetről össze kell gyűjteni a legrondább képeket, amik valaha a környezetszennyezésről készültek.
- Még miről keressünk képet?- tette fel a kérdést.
- Mondjuk arról is kellene, mikor egy madarat megráz az áram, mert az emberek csak magukkal törődnek.
Miután elég képet gyűjtöttek, Roxána lement a szüleihez, hogy segítséget kérjen tőlük.
- Apa, anya segítenetek kellene! - jelentette ki Roxána.
- Miben segíthetünk? - kérdezte meg előzékenyen az édesanya.
- Te abban segíthetnél,hogy ezeket a képeket leközöljék a hírekben és hogy minél több szemétszedő akciót kezdeményezzenek. Mikor látta, hogy édesanyja bólint, a következő kérdéssel édesapjához fordult:
- Apa,te pedig új törvényjavaslatokat tehetnél!
- Mint például?- kérdezte Roxána apukája.
- Például arról,hogy 18000 Ft-tól kezdődően büntessék azt, aki szemetel, s azokat a gyávákat, akik szennyezik a környezetet végleg be kell záratni! - Roxána sorolta volna még, az édesanyja azonban félbeszakította:
- Jó ezt mind értem, de eddig csak a környezetszennyezésről beszéltél, itt pedig másra vonatkozó képek is vannak.
- Igen pont most akartam beszélni ezekről - mondta Roxána. - Azokat a településeket, amelyek nem gondoskodnak a villanypóznák megfelelő szigeteléséről, ahol a madarak fészkelnek, pénzbírságot kell, hogy fizessenek és azt is meg kell szabni, hogy milyen állatfajból évente hány darabot lehet levadászni.
- Ezek komoly kérések,de megpróbálhatjuk. –válaszolták a szülei.
Másnap már a hírekben látni lehetett a képeket, és a felhívást a szemétszedésre. Roxána édesapja beadta a törvényjavaslatot. Az már nem ment olyan könnyen, mivel a legtöbb politikus nagy vadász volt, egyiküknek sem tetszett ez a törvényjavaslat. Sok gyűlést kellett összehívni, mivel mindenki a saját igazát védte. Egyik alkalommal ezt vágták a fejéhez:
- Ön bizonyára megőrült!
- Ezt ön mire alapozza? - tette fel a kérdést Roxána édesapja.
- Arra, hogy csak egy örült akarna olyan törvényt érvényesíteni, ami arról szól, hogy szemetelésért 18000 Ft feletti büntetést kapjon - válaszolta a vádló.
- Maguk az örültek,ha hagyják, hogy mi, emberek megmérgezzük a természetet, és ezután hagyjuk kipusztulni az állatokat és a növényeket - mondta felháborodottan Roxána apukája.
A vádló még hozzászólt volna, de az elnök közbeszólt: szavazzunk! Erre mindenki voksolt. Míg összeszámolták a szavazatokat, feszült csend volt. Ezután mindenki örömére a törvényjavaslatot elfogadták. Roxána hazasietett,hogy közölje a jó hírt Richarddal. Hazaérve ugyanott találta a madárrá változott fiút ahol reggel beszélgettek. Richard mikor meghallotta a jó hírt, dalolt örömében. 3 nap múlva hírekben közölték, hogy több országban is követik a példánkat, az új törvényeket illetően. Látta ezt Pán a természet istene is, aki hálája jeléül visszaváltoztatta emberré Richardot, aki azóta is boldogan él Roxánával!