Vegyszer Vili tanulsága

Fiam Regina (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon gazdag ember. S amennyire gazdag volt, annyira szerette, védte a környezetét.
A háza egy modern palotához hasonlított. Az egész tető tele volt napelemmel. A kertjében nagy hordóban gyűjtötte az esővizet, hogy a szárazság idején se szomjazzanak a növényei, fái. A szerves hulladékokat, mint például az almacsutkát és konyhai hulladékokat komposztálóba gyűjtötte, s később, ősszel azt a talaj trágyázására használta fel. A háztartási hulladékokat is szelektíven, külön kukákba gyűjtötte. Télen ügyelt arra, hogy a madáretetőiben mindig legyenek magok, diók. Az ő kertjében gyakori vendégek voltak az őszapók, cinkék és verebek. Ez a természet- és környezetvédő gazda volt Öko Ödön.
Tőle nem messze lakott egy igen gazdag vegyszer gyáros, Vegyszer Vili. Az ő házának tetején nem sorakoztak napelemek, viszont tél idején sokszor gomolygott fekete füst a kéményből. Őt ez egy cseppet sem zavarta, mindig azzal fűtött, amit éppen talált az udvaron. Sokszor fűtött műanyag palackokkal és mindenféle lim-lommal. Télen, mivel nem tett ki madáretetőket, nem is voltak madárvendégei.
Tél közepén járhatott az idő, amikor Vegyszer Vili házát nagy robbanás rázta meg. Most is „jó szokása” szerint lim-lomokat dobott a kazánba és valami gyúlékony folyadékkal is meglocsolta. A kár a házában tetemes lett: egy fal leomlott, az ablakok kitörtek és persze fűteni sem tudott.
Öko Ödön gyorsan odament és megkérdezte tőle:
- Vili szomszéd, ha gondolod, szívesen befogadlak a házamba, amíg a tiédet helyreállítják.
- Nem kell, inkább fizetek szállodát, amíg rendbe hozzák a házamat, mint hogy egy ökoházban lakjak. – felelte gőgösen Vili.
Vegyszer Vili pár órán belül egy igen drága szállodában kötött ki. Ott nagy volt a luxus. A háromfogásos vacsora után Vili lement a hotel kertjébe és leült a padra. A padon még elfogyasztotta a desszertet. Amikor már a sütijét megette, egy pénzérmét látott meg a földön. Vili felvette, majd zsebre rakta. Még úgy tíz percig nézte a szökőkutat, majd felment a szobába. Ott lefeküdt aludni és a pénzt az éjjeli szekrényre rakta. Vili már majdnem elaludt, de a pénz egy manóvá alakult. A manó udvariasan bemutatkozott. Az ő neve Cseles volt. Cseles Vilit egy időgépbe ültette és elvitte őt a jövőbe. Vili nagyon megijedt és egy furcsa gondolat futott át az agyán. Majd Cseles odavezette Vilit a manók királyához, Kálupélihez. Kálupéli nagyon mérgesen nézett Vilire. Kálupéli egyik őre, Pinki, odarakta a fejét Kalupéliéhez és suttogni kezdtek. Vili nagyon megrémült. Kalupéli azt mondta Vilinek:
- Vili, börtönbe kell menned!
- Mi? Mi? Azért, mert nem vagyok öko?
- Igen, mert viselkedéseddel a környezetedet, illetve a világot pusztítod.
Majd intett Pinkinek és Vilit börtönbe zárták.
Eljött a reggel. Vili nagy bajban volt még mindig.
- Várjunk csak! Miért vagyok még itt, ha meg is szökhetnék.
Vili megpróbált megszökni, de nagyon nehéz dolga volt, de minden erejét és eszét összeszedve kijutott. Pinki éppen arra sétált és meglátta Vilit. Pinki Kalupélihez vitte. Kalupéli azt mondta, hogy elhagyhatja a manó világot, hogyha ő is öko lesz és barátságot köt Öko Ödönnel. Vili az ajánlatot elfogadta és vissza is engedték az igazi világba. Vili mostanra öko és barátok Ödönnel. Most már elfogadta Ödön ajánlatát és hozzáköltözött, amíg felújítják a házát, ami sokkal ökobb, mint a régi.
Vegyszer Vili saját kárán ugyan, de megtanulta azt, hogy a környezetünket óvni kell, mert ha nem így cselekszünk, akkor elveszítjük azt, ami ma még természetes.