Az öreg fenyő és barátai

Darók Zoltán (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, sűrű erdő közepén állt egy hatalmas fenyőfa. A kedves, vén fenyőnek sok lakója volt. Mókuscsalád lakott a legtetején.
Szomszédságukban a bagoly, alattuk az énekes madarak serege a fa tövében pedig az eszes rókacsalád. Egy borús napon förtelmes zajra ébredtek. A madárkák izgatottan csiviteltek és röpködtek a fa körül. A bagoly vállalta, hogy felderíti a terepet.
A bagoly riadt tekintettel tért vissza és előadta, amit látott:
- Az emberek félelmetes, zúgó fogas szerszámaikkal kidöntik fáinkat!!
- Mi lesz velünk?- csipogják a madarak
- Mit fogunk enni?- kérdik a mókusok
- Hová fogunk bújni?- nyüszítenek a kis rókák.
- Hol fogunk lakni?- kiáltanak egyszerre.
- És velem mi lesz?- szól egy szomorú hang:a fenyőé.
Mindenki elhallgatott.
- Megmentünk!! - mondták egyszerre:
- ÖSSZEFOGUNK!- magyarázza a mókusanyó. Összebújtak, tervet szőttek. A madarak vitték a hírt a többi erdőlakónak. Eközben az emberek egyre közelebb értek,és észre sem vették, hogy bekerítik őket. Már az ötödik fa kidöntését kezdték. Ekkor a bagoly jelt adott és megindult a támadás. A madárkák az emberek szeme előtt repdestek, hogy megzavarják őket és bele-bele csíptek a karjukba. A nyulak a lábuk alatt szaladgáltak. Uccu neki,úgy szaladtak, hogy szerszámaikat is ledobálták!! Az emberek soha többet nem tértek vissza ide. Így az erdőlakóknak megmaradtak
a lakhelyeik és boldogan élnek azóta is.
A vén fenyő könnyes szemmel mondott hálát barátainak.