Csillagtövis

Ianos Mária Káti (4. osztályos) meséje

Volt egyszer egy lány, akit Stellának hívtak. Világszép leány volt: hosszú fekete haja, azúrkék szeme, mosolygós ajkai mindenkinek tetszettek.
Stella imádott esténként a kertjükben sétálni. Egyik alkalommal érdekes dolgot vett észre: egy smaragddal díszített aranygyűrű csillogott a fűben. Amikor Stella felpróbálta, rácsillant egy csillag fénye. Abban a pillanatban kinyílt egy átjáró. A kislány el akart futni, de a kapu beszippantotta.
Egy várkapuban találta magát, körülötte harc dúlt. Fényes páncélú lovagok harcoltak mattfekete vértezetű alakokkal. Beosont a kapun. Jaj, mit látott, legszívesebben sikoltott volna egy nagyot. Úgy érezte, hogy álmodik. Ott egy, egy …sárkány! Ijedtében megfagyott a vér az ereiben, és legszívesebben elmenekült volna, minél messzebb a félelmetes lénytől.  Azután gondolt egy nagyot, és odakiáltott:
-    Hát te miféle szerzet vagy?
A pikkelyes szörnyeteg feléje fordította hatalmas arcát és búsan felelte:
-    A nevem Csillagtövis, az Arany Lovagrend legfőbb sárkánya. De én nem harcolok, mert úgy is veszítünk – majd elmesélte azt, hogy kihallgatta a gonoszokat, akik egy olyan löttyöt készítettek, amivel le tudják győzni a pikkelyeseket és a jó lovagokat.
Talán kicsit túl sok volt az információ, hiszen még csak most jött ide, de Stella mindent értett.  Az aranylovagok vesztésre állnak, és csak ez a lötty segíthet. Stella úgy érezte, hogy ez a gyík hűtlen a társaihoz. Ki is jelentette:
-    Gyáva vagy – majd farkasszemet nézett a szörnyeteggel.
-    Miért, te jobbat tudnál?
Hirtelen három feketeruhás férfi termett a lány és a sárkány előtt. Kardot rántottak és Stellára támadtak. Csillagtövis mennydörgő hangon felordított, majd tüzet öklendezett a támadók felé. A támadók ijedtükben elmenekültek.
Stella az életmentésért cserébe megígérte, hogy segít megszerezni a varázslöttyöt. Felpattant a sárkány hátára, és elindultak a gonoszok várához.
A sárkány hátán Stella könnyen utazott. Mikor odaértek, a hüllő elterelte az őrök figyelmét. Stella bement a várba. A sötét folyosókon nem látott sokat, halvány gyertyák világították meg a csupasz falakat.  Ekkor döbbent rá, hogy azt sem tudja, hogy hogyan néz ki, amit keres. Miközben a folyosókat járta, lépteket hallott: Tipp, Topp, Tipp, Topp. Észrevette, hogy egy varázsló épp az ellenkező irányba ment. Szerencsére nem vette észre Stellát, aki bement, ahonnan a varázstudó kijött, egy szegecses ajtón. Kis szobába érkezett, amelyet polcok vettek körül, rajtuk különböző üvegcsék, fiolák. Egy viszont különleges volt. Puha, hideg felhő vette körül. A kislány levette azt, és futott is.
Kiérve rápattant a sárkány hátára. Ő máris elrepült a másik várba. Odaértek.
Tudták, hogy a fiola nem maradhat ebben a világban, mert akkor a gonoszok újra megszereznék. Stellának magával kell vinnie a saját hazájába, hogy az Arany Lovagrend megnyerje a háborút.
Eljött a búcsú ideje. A sárkány elérzékenyülten vette a mancsába a lány apró kezét.
- Szia – mondta Stella könnyekkel küszködve. Megcsillant a gyűrű, és ő egy szempillantás alatt hazautazott.
Hazájába térve elpusztította az üveg tartamát. Elégedetten vette tudomásul, hogy a gonoszok nem győzhették le a jó lovagokat.