A bátori bátor Vándor

Káposzta Dániel (6. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, bátori kisfalucskában élt egy furcsa nevű fiú. A neve: Vándor. Azért hívták így , mert senki sem tudta az igazi nevét, sőt, még saját maga sem. Nyughatatlan fiúcska volt, nap mint nap  csak kódorgott a faluban, játszott a gyerekekkel, futkározott a falu melletti legelőn. Bosszantotta a békésen legelő tehéncsordát és a rájuk vigyázó gulyást. Szüleit nem ismerte, kisgyermekkorában meghaltak, valami szörnyű járvány pusztított akkor a vidéken.
A szomszédok nevelték, keveset törődve vele, épp csak enni adtak neki. Ezért volt szegény ilyen vadóc, név nélküli fiú.
Amikor Vándor felcseperedett, elindult világot látni. Ment, mendegélt már három hónapja. Egy Hírhétia nevű városba érkezett. Megtudta, hogy a király a lányát férjhez akarja adni. Vándor is próbára akarta tenni magát. A sor hosszú volt, hét nappalt és hét éjszakát várt, hogy sorra kerüljön. Akkor a király azt kérdezte tőle:
- Mit keresel itt te szegény legény, még köszönni sem tudsz?
- Adjon isten, jó napot, király uram.
- Hogy hívnak, te legény?
- Vándor az én becsületes nevem .
- Milyen név ez, te legény, kitől kaptad?
- A szülőfalum volt a keresztanyám. Szeretnék én is szerencsét próbálni.
- Ha tetszik a lányom, akkor egy próbát kell kiállnod .
- Mi lenne az a próba ?
- Először is mászd meg a Rideg hegyet! Találsz egy barlangot, ott van a Pokol urának a sárkánya, őt kell megölnöd.
Azzal Vándor el is indult. Hét nappalt és hét éjszakát ment, mire elért a hegyhez. Felnézett, látta, hogy a fellegeknél is magasabb. Három napig mászott, mire felért a hegytetőre. Meglátta a barlangot, bement. Sötét volt ott, el is esett. Hirtelen egy kis piros fényszerűséget látott, ami a sárkány nyitott szeme volt. Nagy fény gyulladt, a sárkány felállt. Üvöltött egy nagyot, a fiú előkapta kardját. Szúrta, vágta a sárkányt, de nem használt. Futott le a hegyről, a sárkány utána. A hegy derekán tarthattak, amikor a sárkány rettentő dühös lett, tüzet okádott. Vándor félelmében akkorát kiáltott, hogy egy nagy kőzuhatag zúdult rá a vadállatra. Azon nyomban szörnyet halt.  Vándor visszaindult Hírhétiába. Megdöbbenten látta, hogy Hírhétia nagy része lerombolódott. A város mellett egy óriási repedés tátongott. A várba futott a királyhoz. Megtalálta, erősen zokogott a vár ura. 
- Mi a baja király uram?
- Az a bajom, fiam, hogy a Pokol ura, Lucifer elrabolta lányomat , mert megölted sárkányát!
- Hová vitte?
- A repedésen át a Pokolba.
- Ne féljen, király uram, majd én visszahozom.
Leeresztett egy kötelet, s azon csúszott le a Pokolba három álló napon keresztül.  Körbenézett, meglátta, hogy Lucifer viszi a kezében a királylányt. Vándor utána futott, de az annyira csúfan nézett ki, hogy megijedt tőle. Lucifer olyan óriás méretű volt, mint tíz templom egymás tetején, szarvai, mintha két nagy karó lenne egymás mellett, és a fogai, mint több száz kard egybeolvadva. Vándor odaszólt neki:
- Lucifer, ezt nem tehetted meg, hogy elraboltad a királylányt!
Lucifer megfordult és így szólt:
- Már mér ne tenném, te kisember vagy, nem tudsz megállítani.
Azzal a földre csapott egy nagyot, megremegett az egész világ. Vándor gyorsan fogta kötelét, és rádobta Lucifer öklére. Aztán gyorsan körbeszaladt Lucifer lába körül a kötéllel. 
- Na, most lépj egyet! – nevetett.
Lucifer akart is lépni, de elesett. Akkor Vándor felmászott a testére, odament a fejéhez és azt harsogta:
- Így járt túl az eszeden a kisember!
Kinyílt az ökle Lucifernek, kilépett abból a királylány.
Vándor felkapta, és örömmel futott vele a várba. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak.
Máig is táncolnának, ha el nem fáradtak volna.