Csiribiri a bajkeverő

Bolla Edina meséje

Sziasztok! Én vagyok Csiribiri. Első ránézésre egy átlagos 12 éves lány, de elárulok egy titkot nektek! Valójában varázsló vagyok! Most pedig elmesélek egy történetet (de csak ha kíváncsiak vagytok rá).
Ez a történet rólam szól, az én történetem. Mikor megszülettem, még teljesen olyan voltam, mint bármely más kisbaba, de 8 év elteltével kialakult a varázserőm. A szüleim és a testvéreim is varázslók, így ez nem volt szokatlan. Egy 8 éves gyereknek - így nekem sem volt könnyű kezelni a hirtelen jött temérdek mennyiségű varázserőt. Ez az egész hihetetlen volt. Csak gondoltam valamire, és már meg is jelent.

A szüleim elkezdtek tanítani mindenféle varázslattal kapcsolatos szabályokat és tilalmakat. Borzasztóan unalmas volt. Úgy éreztem, ezekre nincs semmi szükség, ezért elővettem a varázslók nagykönyvét, ami a nappaliban a könyvespolc legtetején volt. Nem volt könnyű megszerezni, de mindent megtettem annak érdekében, hogy magammal vihessem. Elindultam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, és fellapoztam a könyvet. Olyan varázsigéket kerestem, amiket mindig is ki szerettem volna próbálni. De annyi izgalmas varázsigét találtam, azt sem tudtam, melyikkel kezdjem. Teleportálhattam volna a világ másik részére, pillanatok alatt megkettőzhettem volna magam, de ami a legjobban, tetszett, láthatatlanná válhattam. Igen! Mindig is ezt szerettem volna! Meg is tettem. Kezembe vettem a varázspálcát, felolvastam a varázsigét, és hopsz! láthatatlanná váltam.
Eleinte nagyon élveztem, de csendben kellett maradni, hogy ne vegyenek észre, és ezt már nagyon untam egy idő után. Fél nap láthatatlanság után vissza akartam fordítani az egészet, de a láthatóvá tévő varázsigét nem találtam. Nem tudtam mit tenni, el kellett mondanom a szüleimnek, mert csak ők tudtak segíteni rajtam. Persze dühösek voltak, amiért engedély nélkül varázsoltam, de a lényeg, hogy most már újra láthatóvá vagyok.
Ezután szófogadó gyerek lettem – legalábbis egy darabig. Mostanában egyre gyakrabban kerülök bajba a varázslás miatt – mert egyre több varázsigét tudok, és úgy érzem, muszáj kipróbálnom őket. Láthatjátok eltelt a láthatatlanná válásom óta négy év, és még mindig ugyanaz a bajkeverő lány vagyok, aki eddig is voltam.
Remélem egy szép napon ugyanolyan megfontolt és felelősségteljes varázsló leszek, mint a szüleim. És azt meséltem, amikor egy varázsszőnyegen repültem? Na, de az már egy másik történet…