Az ember a kicsiktől is kaphat nagy segítséget

Irimiás Vanda (5. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Föld nevű bolygócska. Ezen az oxigénben gazdag földterületen élt sok-sok ember, akik az idő múltával egyre okosabbak lettek és megállapították, hogy a világegyetemben rajtuk kívül nincs más értelmes lény. Így hát büszkék voltak a maguk fejlett tudományára.
Igen, ám de ez erősen károsította a természetet, főleg a vizeket. Észrevették, de nem mindenki vette komolyan, pedig víz nélkül nem lenne a bolygólyukon élet. Azon kívül, hogy volt néhány környezetvédelmi (de nem vízvédelmi) egyesület pár 10 taggal semmi több. Telt-múlt az idő. Egy másik kisebb, nem olyan gazdag, okosabb, de tisztább vizű bolygón ahol sok-sok „mutatóujjnyi emberke” (más néven: manó) lakott, akik szerették a környezetet és óriási találmányaik (nem méretre, hanem ötletre és fantáziára gondolok) másabbak voltak, mint az embereké: nem szennyezték sem a vizeket sem a környezetet.

Egyik kutatásuk folytán az eddig számukra nem ismert embereket tanulmányozták egy Földre küldött kamera segítségével. Egyáltalán nem lepődtek meg a vizek pusztulása láttán miközben a videót nézték. Az emberek annyi vizet pazarolnak és szennyeznek, hogy olyat még nem látott egyetlen manó nemzedék sem! Észrevették, hogy ha elfogyna esetleg a víz és tudnák, hogy ők vannak - mert már egyszer közel voltak, hogy felfedezzék őket - akkor a manók népe nem tudná őket vízzel ellátni. Elhatározták, hogy megnézik, mi folyik odaát és megpróbálnak ezen változtatni, mert ez így tovább nem mehet. Két mindenre elszánt vízvédő manó vállalta ezt a feladatot: a manóvölgyi Szederke és társa. Miután bepakoltak és felszálltak a hiper - szuper űrrakétára, elindultak. Pár nap múlva meg is érkeztek. Kicsik voltak ezért különösebben nem keltették fel a sajtósok figyelmét. Láttak két kislányt bemenni a szüleikkel egy jó nagy házba. Gondolták a manók, hogy egy ilyen nagy házban jó sok vizet használhatnak. Megkeresték a kislányokat, akik természetesen meglepődtek ilyen csöpp lények láttán, és elmondták Lillának és Juditnak - így hívták őket - hogy milyen veszélyes a vizek szennyezése. Erre megijedtek a lányok és egyikőjük ezt mondta:
- Egy pillanat! Apa és anya a televíziónál dolgoznak és lehet, tudnának kezdeményezni egy    olyan műsort ahol ti manók megmutatnátok hogyan lehet védeni a vizeket és takarékoskodni  vele. Azért lenne jó, mert az embereknek tetszene a kicsi manók szorgoskodása és lehet  megpróbálnák utánozni őket.
- Ez nagyon jó ötlet! - tört ki az éljenzés.
Néhány hónap elteltével már a világ minden részére eljutott a műsor híre és ezt nézték, sőt még főterekre is elmentek élőben forgatni ahol bárki odamehetett megnézni őket. A két manó a Földre hívta társait és olyan házi víztisztító szerkezeteket hoztak melyek megújuló energiával működtek.  Mindenkinek tetszett és szerencsére használták is. Nemsokára megalakultak az elsősorban vízvédelmi, de több környezetvédelmi szervezetek is: Greenpeace, Ramsari - egyezmény, Európa Diploma és még sok más. Az embereknek manapság is szinte mindennapi téma a vizek védelme melynek a manók nagyon örülnek és nem csak azért mert nem kell ellátni annyi embert vízzel hanem azért is mert jó látni hogy mind ezt a saját környezetük védelméért és a Földért teszik. Szederke és társai nemrég hazaindultak és már útközben lehet feltalálták a következő még profibb víztisztító szerkezetet. Vajon így lesz, hisz ez csak egy mese volt!