A bölcs bagoly

Ulmann Dzsenifer (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt egy ágas-bogas, tövises-bozótos erdő. Sok kis állat nyugodt lakóhelye.
Ám egy szép napon a csendes erdő élete megváltozott. Hogy honnan és hogyan nem tudni talán az égből pottyant oda egy vörös, szeplős, pufóka gyerek. No, ez a gyerek tördelte a bokrokat, megdobálta és bántotta az állatokat. Fenekestül felforgatta a nyugodt kis erdőt. Rosszcsont Peti, mert így hívták a fiút, éppen egy kis sünt kergetett. Megbotlott és egy sűrű, tövises bokorba esett. Jajgatott, kiabált segítségért. Az állatok nem foglalkoztak vele. Uhu, az öreg fülesbagoly ekkor összehívta az erdő lakóit.
- Barátaim, segítenünk kell ennek a fiúnak – szólt a többiekhez.
- De ő bántani akart bennünket – mondta a süni.
- Ez igaz! De ha segítünk, ő is megváltozhat – válaszolta Uhu.
- Hogyan segítsünk rajta? Mi kicsik vagyunk és gyengék – kérdezte a kis mókus.
- Csak csináljátok, amit mondok – kérte a bagoly a társait.
A mókusok a bokor ágaira ugrottak, hogy azok a föld felé hajoljanak. A sünik, vakondok, ürgék megtartották az ágakat. Ekkor a bagoly felreppent az ágról, de mire Peti fölé ért már egy óriási madár lett belőle. Karmaival finoman megfogta a fiút és kiemelte a bokorból. Mire újra az ágra ült, ismét az öreg fülesbagoly volt.
Peti ijedten ült, nem tudta hogyan segítettek rajta ezek a kicsi állatok. Akkor pedig még jobban meglepődött, amikor Uhu, a bagoly szólt hozzá.
- Most, hogy mi segítettünk rajtad remélem, t sem bántod többet az erdő lakóit.
- Nem – felelte ijedten Peti. – De szeretnék haza menni.
Ezek után az állatok kivezették az erdőből. Rosszcsont Peti a történtek után megváltozott, soha nem bántotta az állatokat. Kis barátairól pedig mindig gondoskodott. Meglátogatta és élelmet vitt nekik télen.
Az állatok nagyon büszkék voltak, hogy ilyen jó barátra találtak és ma is élnek, ha meg nem haltak.