Mentsük meg az állatokat!

Ángyán Milán (3. osztályos) meséje

Volt egyszer egy nagyon szép erdő. Sok állat lakott benne. Egyszer elmentem oda kirándulni. Kristálytiszta víz folyt a patakban. A selymes pázsiton megpillantottam egy szarvast a gidáival, ahogy legelésztek. A bokor mögött lapult egy nyúl. Hirtelen gép hangot hallottam és megfordultam. Egy markoló állt velem szemben. Azt mondtam a sofőrnek:
- Ne bántsa az állatokat és az erdőt! Nézze milyen csodaszép a rét, selymes füve, a fák zöld koronája. Kérem, ne bántsa őket!
A sofőr hallgatott rám és elment. Odahívtam az állatokat magamhoz és azt mondtam:
- Megnyugodhattok, elmúlt a veszély, előbújhattok.
Nyugodtan legelésszetek, vadásszatok tovább! - Én hazamegyek. – mondtam nekik.
Miután hazaértem elmeséltem anyának mi minden történt velem az erdőben. Lefekvés előtt anya esti mesét olvasott az állatvédelemről, hogy milyen fontosak a védett állatok. Például: vakondok, mókusok, ürgék.
Reggel az iskolába is elmeséltem mindenkinek, hogy mi minden történt velem, hogy sikerült megmentenem az erdőt és a benne lakó állatokat. Eldöntöttem, hogy ma is kimegyek az erdőbe. Ki is mentem. Beszéltem az állatokkal és a fákkal. Elmondták, hogy máskor is látogassak el hozzájuk, szívesen látnak az otthonukban.
- Rendben! – mondtam nekik.
- A vaddisznónak megszülettek a kicsinyei! - mondta a mókus.
Gyorsan odamentem, hogy megnézzem őket. Három fiú, két lány született. Megnéztem, hogy egészségesek-e.
- Nagyon aranyosak! – mondtam.
Miután elmúlt dél, hazamentem ebédelni. Ismét elmeséltem mindent anyának. Anya dicsért, hogy ennyire a szívemen viselem az állatok sorsát.