A vándor és a pökhendi lovag

Németh Máté (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy királylány, aki mindenkinél szebb volt a világon. Édesapja, aki a Kerek Erdő királya volt, kihirdette, hogy annak adja a lányát, aki legyőzi az országot félelemben tartó huszonnégy fejű sárkányt.
Egy szép napon egy délceg királyfi érkezett az országba, mivel híre ment az egész világban, hogy a szép királylányt a édesapja férjhez akarja adni. Útközben találkozott egy rókával, akinek a lába csapdába szorult. A szerencsétlen állat emberi hangon kérte a lovag segítségét, de az szó nélkül továbbállt. Ment, mendegélt tovább, amikor is egy varjú jajveszékelésére lett figyelmes, aki beleakadt egy tövisbokorba. Neki sem segített, hanem pökhendien végigmérte, majd ügetett tovább. Nemsokára a palotához ért. A király nagy örömmel fogadta, és rögvest elmesélte neki, hol találja a sárkányt. A lovag elindult, és hamarosan rá is talált a fenevadra. De a sárkány néhány perc alatt megölte a nagyképű lovagot.
Szomorkodott a király, sírt-rítt a királykisasszony, hogy senki sem tudja megszabadítani őket a gonosz sárkánytól.
A lovaggal egy időben egy vándor is érkezett az országba. Ahol megszállt, ott hallotta, hogy milyen veszedelem fenyegeti az országot és hogyan járt a lovag. Gondolta, ő is szerencsét próbál. Miközben a királyi vár felé haladt, ő is összetalálkozott a rókával és a varjúval. A lovaggal ellentétben ő segített rajtuk. Mindkettő megköszönte a segítséget és megajándékozta a vándort. A rókától egy bűvös kardot, míg a varjútól egy sípot kapott.
A királyi várban nagyon megörültek az érkezésének. A vándor nem időzött sokáig a palotában, hanem sietett tovább, hogy minél hamarabb megtalálja a rettenetes sárkányt. Hamarosan rá is bukkant. A látványtól először meghátrált, de eszébe jutottak az ajándékok, amit a varjútól és a rókától kapott. Így összeszedte minden bátorságát és a sárkány elé állt. Megfújta a sípot és abban a pillanatban fekete lett az ég, több ezer varjú jelent meg rajta. A sok-sok madár csípte-marta a gonosz sárkányt. Eközben a vándor elővette a bűvös kardját, és munkára szólította. A kard rögvest szabdalni kezdte a fenevad mind a huszonnégy fejét, aki rövidesen holtan rogyott össze.
A legény vidáman indult vissza a palotába, ahol már nagy ünnepséggel várták. Hét országra szóló lakodalmat csaptak, és még máig is élnek ha meg nem haltak.