A szeretet ereje

Antal Regina (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, élt egyszer egy Sári nevű sárkány. Ezt a sárkányt nagyon szerette az anyukája és az apukája. Mivel egyedüli sárkánygyerek volt, hozzászokott, hogy csak vele törődtek, vele játszottak a szülei. Ám tudta, hogy egyszer ennek is vége lesz, ha kistestvére születik. Eljött ez a nap is, és meg is született a kis sárkánybaba. Ettől a naptól kezdve Sári úgy érezte, hogy szülei csak a kistestvérrel törődnek, ezért elhatározta, hogy megszökik otthonról.
Ugyanekkor a szomszéd királyságban élt egy királylány, aki szintén egyedüli gyerek volt, mint Sári. Neki is született egy kistestvére, emiatt ő is úgy érezte, hogy elhanyagolják a szülei.  Felvette hát a lábára az aranycipellőjét, vállára terítette az ezüstpalástját, és ő is útnak indult.
Ment, mendegélt a sárkány, ment, mendegélt a királylány. Mindketten egyre fáradtabbak lettek, és nagyon magányosnak érezték magukat. A királylány beért egy sötét erdőbe, ment egyre beljebb, ugyanakkor Sári, a sárkány is ugyanebbe az erdőbe érkezett. Az erdő közepére érve a királylány nagyon elfáradt, hát leült pihenni, és el is aludt. A sárkány is nagyon elfáradt, ő is lefeküdt, de nem vette észre, hogy a királylány is éppen ott fekszik, ugyanaz alatt a fa alatt.
Nemsokára felébredt a királylány, és ijedtében akkorát sikoltott, hogy a sárkány is nyomban felriadt. De hamar elmúlt a félelme, mert Sári nagyon kedves volt, és megnyugtatta a királylányt, hogy ő bizony senkit sem bánt. Megkérdezte a királylánytól:
- Mit keresel itt, a sötét erdő közepén?
- Megszöktem otthonról, mert született egy kistestvérem és úgy érzem, hogy engem már nem szeretnek. – válaszolt a királylány, majd ő kérdezett: - Te itt laksz, ebben a sötét erdőben?
- Nem, én is megszöktem, mert ugyanaz történt velem is, mint veled. – A sárkány nagyon szeretett volna a királylány barátja lenni, ezért nagy levegőt vett, és megkérdezte:
- Királylány, nem lennél a barátom?
A királylány nagy örömmel mondott igent, majd útnak indultak, de most már ketten.
Eközben a sárkány és a királylány szülei úgy aggódtak gyermekeik miatt, hogy elfelejtkeztek a kicsikről. Az ördög, aki egy barlangban lakott, észrevette ezt. Először a pici királyfit rabolta el a palotából és zárta be a barlangba, utána elrabolta a sárkánybébit is, és őt is bezárta.
Gondolkozott az ördög erősen: vajon hogyan egyem meg őket? Sütve, főzve, kirántva, vagy csak hizlaljam még őket egy darabig, hogy finomabbak legyenek? Eközben a sárkánynak és a királylánynak elfogyott a vize és az ennivalója. Már nagyon éhesek és fáradtak voltak, mivel hét éjjel és hét nappal meg sem álltak. Egyszer csak felkiáltott a sárkány az éjszaka közepén:
- Nézd, ott világít valami! – a királylány odanézett és csakugyan fényességet látott. Újból megszólalt a sárkány:
- Megnézzük mi az? Hátha kapunk szállást éjszakára.
- Menjünk, én már úgysem tudok tovább gyalogolni. – válaszolt a királylány.
Már a bejáratnál voltak, amikor észrevették az ördögöt és a testvéreiket. Nagyon megijedtek az ördögtől, de mind a ketten tudták, hogy ki kell szabadítaniuk az ártatlan csöppségeket. Az ördög el volt foglalva, és ezért nem vette észre őket, így oda tudtak lopakodni a barlanghoz. De a barlang bejárata kóddal volt lezárva.
- Ezt a kódot nem tudjuk feltörni – sóhajtotta a királylány. – pedig mindig is szerettem a testvéremet, és nem hagyom, hogy az ördög bántsa!
- Igen, én is szeretem a testvéremet – mondta Sári. Ebben a pillanatban feltört a zár. Mivel az ördög utálta ezt a szót: szeretet, nem hitte, hogy bárki is kiejti a száján a barlangja előtt. A szó hallatára az ördögből kicsi egér lett, és elszaladt. Most már szabad volt az út a barlangba. Bementek, felvették a kicsiket és siettek együtt haza.
A sötét erdőben elbúcsúztak egymástól, de megbeszélték, hogy másnap ugyanott találkoznak.
Nagy volt az öröm a királyi palotában, amikor mindkét gyermek épségben hazaért! Boldog volt a sárkánypapa és a sárkánymama is, amikor Sári elmesélte, hogy hogyan barátkozott össze a királylánnyal, és hogyan mentették meg a testvéreiket.  Még nagyobb volt az öröm, amikor a királyi család látogatott el a sárkánycsaládhoz. Sári és a királylány megkérték a szüleiket, hogy néha engedjék el őket a barlangba játszani, mivel az nagyon megtetszett nekik. Később, ahogy nőttek a testvéreik, már négyen játszottak együtt, és barátok is maradtak életük végéig.