Tündéresküvő

Bolla Antónia (1. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, egy szépséges réten egy tündérország.
Egy szép tavaszi napon a tündérkirályfi elhatározta, párt választ magának, és azt a tündérlányt veszi feleségül, aki olyan virágot hoz neki, ami szép is, illatos is. Kihirdette tehát egész tündérországban szándékát s vele feltételeit.
Sorban jöttek a tündérek a szebbnél-szebb virágokkal. A királyfi mindenek talált valami hibáját. Egyiknek túl kicsi volt a virága, a másiknak nem volt illata és még sorolhatnám. Ahogy nézegette sorban a tündérleányokat a virágaikkal, megakadt a szeme három lányon. Náluk furcsa virágok voltak. Ilyenek nem nyílnak a réten, ezért elébehivatta őket. Az elsőnél rózsa volt.
- Milyen szép, kecses virág! Bársonypiros a szirma, illik a egy királynőhöz. Gyere közelebb, hadd szagoljam meg! – szólt a tündérlányhoz a királyfi. Csakhogy a tüske megszúrta a királyfi úját.
- Jaj, de szúrós! – kiáltott fel a királyfi – hiába a szépség, a kellemes illat, ilyen szúrós ara nem kell.
Szólítja a következő tündért, akinél tulipán volt. A leány kecsesen meghajolt, és azt mondta:
- Uram királyom, ennél a tulipánnál szebb virágot sehol a földön nem találsz!
- Valóban nagyon szép, kecses virág. És az illata? – a királyfi megszagolja a tulipánt – a rózsát nem múlja felül. Te sem lehetsz a feleségem.
Már csak egyetlen tündérleány maradt. Nála egy csokor kék ibolya volt. A királyfi már messziről érezte a finom illatát. Közelebb hívta a lányt, had nézze milyen virágot hozott.
- Szép ívű, lágy vonású virágok. Törékenyek, akár a királykisasszony. Az illata a legfinomabb illat, amit valaha éreztem. Te leszel a feleségem.
Még aznap megtartották az esküvőt. A lakodalomra meghívták a rét minden lakóját. A hintót pillangók húzták, nektárt ittak virágkehelyből, tücsök húzta a talpalávalót. Ha este csendben figyelsz, még most is hallod a muzsikát.