Az erdő réme

Csányi Petra (5. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. A közeli nagy, sötét erdőbe gyakran jártak a falu lakói fáért, vadászni, gombát és szedret gyűjtögetni. Az erdő felől időnként különös hangokat lehetett hallani. Máskor az erdészek ok nélkül kidőlt fákat találtak. Volt olyan, hogy füst szállt fel az erdő mélyén, ott, ahol azt gondolták, semmi emberi teremtmény nem él. Furcsa morgásokat, morajokat, nyögéseket, zörejeket hozott a szél…
Egy szép tavaszi napon epret gyűjtögetni indult két gyerek a fák közé. Nem vették észre az idő múlását, egyre csak beljebb, és beljebb haladtak a sűrűbe. Egyszer csak rájuk esteledett, nem találták a haza vezető utat. Lefeküdtek a puha fűre és elaludtak. Nyugtalan álmuk volt, azt hitték csak álmodják…
E közben az erdő rejtélyes lakója kalácsra éhezett meg ,de nem volt a kamrájában már tojás. Ezért elindult felkutatni a madárfészkeket. Útközben fütyörészett, dudorászott, mely hangok a faluban nagy félelmet keltettek. Annyira belefeledkezett a gyűjtögetésbe, hogy ráesteledett. Az egyik fa alatt megpillantotta a két alvó gyermeket. Megesett rajtuk a szíve, felkapta és óvatosan a barlangjához vitte őket . Ott összehordott egy kupac levelet és jól betakargatta vele az alvókat.
Egész este sürgött-forgott a konyhájában, hogy mire a gyerekek reggel felébrednek meleg kalács és kakaó várja őket. Örült, hogy végre volt kiről gondoskodnia!
Már magasan járt a nap, mikor a két kis gyermek kinyitotta a szemét. Félig rémülten, félig csodálkozva néztek körül. Hiszen minden olyan nagy volt! A székek, az asztal, az ágy, amiben aludtak… Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett egy mosolygós arcú, kedves óriás. A kezében egy frissen sült kalács és két hordónyi kakaó gőzölgött, a lekvár - egy bödönnyi- a vállán billegett. A gyerekeknek eszükbe sem jutott megijedni, mert igen éhesek voltak, hiszen nem is vacsoráztak! Rögtön nekiláttak a finomságoknak, és új barátjuk közben elmesélte nekik, hogy milyen régóta él már itt egyedül. Reggeli után az óriás körbevezette őket a házában. Legtöbb időt a konyhában töltöttek, mivel kiderült, hogy vendéglátójuknak szenvedélye a süti készítés volt! Ráadásul a legügyesebben epertortát tud sütni! Különleges receptjeit szívesen mutogatta nekik.
A gyerekeknek eszükbe jutottak a szüleik és az óriás gyorsan elvitte őket haza. Nagy volt az öröm, mikor meglátták, hogy épségben megérkeztek a kis elveszettek. Mikor elmesélték csodás találkozásukat, nemigen hittek nekik. Ők viszont nem felejtették el a jószívű óriást és ezentúl gyakran látogatták meg erdei otthonában. Gyakran vittek neki epret és mindent, amit  kért, és együtt sütögettek a konyhájában. A finom sütiket közösen fogyasztották el.
Boldogan éltek, míg meg nem haltak!