Krisztofer kalandja

Erostyák Rebeka (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündér, akit Panninak hívtak. Anyukája egy nap megkérte Pannit, hogy menjen át az Óperenciás-tengeren, és szedjen egy kosár málnát. Panni felreppent, és elindult. Ahogy repült, keserves sírásra lett figyelmes.
Kiderült, hogy Krisztofer, az óriás sírt, akinek a csúf Kotyvasz boszorkány nyúlfület varázsolt. Egyébként a boszorkányt azért hívták Kotyvasznak, mert állandóan kotyvasztott valamit. Az óriás kérte Pannit, hogy segítsen rajta. Panni ezt megígérte neki. Krisztofer adott egy hajszálat a tündérnek, és azt mondta, hogyha azt megfújja, akkor ő azonnal ott lesz.
Elbúcsúztak egymástól, és Panni továbbindult. Ment-mendegélt. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy hűvösebb lett a levegő. Ebből tudta, hogy a boszorkány területére ért. Hamarosan egy barlanghoz érkezett.
Belépett, és mit látott az asztalon? A boszorkány varázskönyvét! Meg akarta szerezni, de a boszorkány elkapta és bezárta a kis tündért. Panni megfújta a hajszálat, és az óriás ott is termett azonnal. Fogott egy zsákot, elkapta a boszorkányt, és belegyömöszölte.
Krisztofer kiszabadította Pannit, és elhozták a varázskönyvet. De mielőtt elmentek volna, még kővé változtatták Kotyvaszt.
Ahogy hazaértek, visszaváltoztatták az óriás fülét. Már csak egy baj volt: Panni nem szedett málnát az anyukájának. Szerencsére Krisztofernél volt otthon, és nagyon szívesen adott is neki. Hazament Panni, és együtt megsütötték a málnás pitét. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.