Mentsük meg Napsugár hercegnőt!

Soós Gitta (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lepke hercegnő, akit Napsugárnak hívtak. Annyira szép volt, hogy még a nap sugarai is megcsodálták. Volt két testvére.
Egy nap a király elhatározta, hogy elmennek Gombatetőre, de útközben megláttak egy gyereksereget, amely sátorozni indult. Az egyik gyermek sorra fogdosta a lepkéket. Napsugár hercegnő közelebb merészkedett, de jaj…!
- Elkaptak! Segítség!  - kiabált Napsugár.
Két nővére rögtön apjuk tudtára adta a történteket. Amikor a király megtudta, ezt hirdette ki:
- Lovagi próbát rendez a királyi udvar! Legyen bárki: lovag, gazda vagy királyfi, aki megtalálja lányom és megmenti, annak odaadom fele királyságomat és elveheti a kislányom feleségül.
Jöttek aztán borzak, férgek, majmok, tücskök. Mindegyik üres kézzel jött vissza. Végül beállított a szarvasbogár, kinek teste páncél, de mégis szegény volt.
- Indulj hát te is fiam szerencsét próbálni, hátha üti a markodat valami!
Ment is szerencsétlen hét nappal és hét éjjel, mire rátalált a hercegnőre egy gyerek sátrában. Abban is egy üvegecskében, ott hevert a pillangó szép csendben és várta, hogy egy lovag megmentse. Ám mire a megmentője odaért, ő már ájultan rogyott össze. A szarvasbogár szépen, óvatosan kivette a lepkét és megkérte a hangyákat, hogy egy levélre fektessék rá és húzzák el a palotába. A sötétaljú hangyaboglárka lepke – Napsugár – felriadt a nagy csörömpölésre, amit a szarvasbogár nagy igyekezetében csinált. Vidáman repkedte körbe a megmentőjét. A lepkék királya boldogan ölelte magához lányát. Lepkefalván nagy lakodalmat csaptak, az emberek pedig gyönyörködtek táncukban.
Óvni és védeni kell az állatok természetes élőhelyét, hogy sokáig köztünk élhessenek. Élni csak szabadon lehet!