Arni és Ráró hihetetlen története

Gedó Alexandra Fanni (2. osztályos) meséje

Történetem nem most történt, de nagyon jól emlékszem, hogy is volt. Két szép állat egymásra találását mesélem el, remélem, úgy ahogy az megtörtént.
Arni a sárga labrador, Ráró pedig egy paci, kik a mi farmunkon éltek sok más állattal együtt. Voltak ott tyúkok, kakas, birkák, egy kecske Mike, aki kutyusokat nevelget, volt ott pulyka is, Ricsi, aki nagyon szelíd volt, a neve hallatán már ott is volt a lábam körül. Én is segítettem az állatok ellátásában, de persze apukámé volt a fő feladat. Történt egyszer, hogy kilovagoltam Ráróval, akit kis csikó kora óta mi neveltünk. Kezes állat volt, és sok időt töltöttünk együtt. Ráró tarka szőrű nagy sörényű ló volt.
A megszokott útvonalunkat jártuk be. Ráró mindig engedelmeskedett minden szavamnak, de aznap valami furcsát észlelt, és hiába irányítottam volna, nem volt hajlandó az előre kitaposott ösvényen haladni. Elindult egy számomra ismeretlen csapás felé. Neki, mint minden lónak, a hallása és a szaglása is sokszorosa volt az emberének. Egyre gyorsabban ügetett célja felé. Kezdtem én is kíváncsi lenni, vajon mi miatt nem engedelmeskedik nekem?
Pár perc után lassított, és én is észrevettem végre a célját: egy zsák feküdt a rét szélén. A zsákban valami mocorgott és nyüszített. Ráró megállt, fejével megbökte a zsákot ezzel jelezve felém, hogy segítsek neki. Lepattantam villámgyorsan, és félve leguggoltam, majd kinyitottam a zsákot, amiből egy sárga gombóc bújt elő. Egy drága, sárga színű kiskutya! A kutyus azonnal csóválni kezdte kicsi farkincáját, megnyalta a kezem, majd Ráró lábához simult, aki viszonzásul megbökte őt. Azonnal tudtuk, hogy ő most már hozzánk tartozik, így a név is gyorsan megszületett a fejemben. Arninak neveztem el, hiszen az Arnold jelentése sas, uralkodó. Ő pedig javában az, hiszen a nyüszítésével uralta egy hatalmas állat szívét, aki minden akadályt leküzdve rohant a megmentésére.
Azután is elválaszthatatlanok voltak a lovaglások alkalmával mindig együtt mentünk, és együtt aludta a pajtában is.
Nem tudjuk azt, hogy ki volt ilyen szívtelen, hogy zsákba tette a kicsi, tehetetlen állatot, de nekünk ezzel olyan jót tett, hogy hálásak lehetünk az ő gonoszságának. Nekünk életre szóló boldogságot adott, hiszen Arni nélkül sok felejthetetlen élmény kimaradt volna az életünkből. Történetem tanulsága is ez: minden rosszban van valami jó!