Az erdő tündére

Tóthpál Eszter (2. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy városszéli kis erdő, amelyben nagyon sok állat élt békességben és boldogságban az erdő tündérével együtt, aki vigyázott rájuk. Ahogy teltek az évek, az erdő tündére egyre szomorúbb lett, mert az emberek egyre több kárt tettek a természetben. A kirándulók szemetet hagytak az erdőben. A rossz gyermekek leparittyázták a madárfészkekből a kis madarakat és a tojásokat. Voltak akik fákat vágtak ki.
Nagyon szomorú volt, mert nem akarta bántani az embereket, de azt sem engedhette, hogy ez így menjen tovább, mert néhány év múlva teljesen tönkremegy az erdő.
Mit gondolt, mit nem magában, elhatározta, hogy jól megijeszti az embereket, hátha máskor jobban odafigyelnek a természetre.
Következő szombaton amikor sok kiránduló járt az erdőben, egy pillanatra sötétség támadt és az erdő tündérének hangja hallatszott: “Miért bántjátok az erdőt? Miért dobáljátok szét a szemetet? Otthon a saját házatokban nem dobáljátok szét, a mi otthonunkat miért teszitek tönkre? Miért vágjátok ki a fákat? Miért bántjátok a madárkákat?” A tündér hangjára még a föld is megremegett. Nagyon megijedtek az emberek. Tüstént elmenekültek volna, de mintha földbe gyökerezett volna a lábuk, nem tudtak elindulni. Ismét világos lett. Az emberek ijedten néztek körbe, de senkit se láttak, csak a fák suhogását hallották.
Elsőnek egy kislány szólalt meg:
- A tündérnek igaza van! Nagyon sok szemét van szétdobálva. És láttam, hogy Jancsika a múlt héten is két madarat talált el a parittyájával. Miért nem vigyázunk az erdőre, hiszen mindannyiunké?
A felnőttek igazat adtak neki és elkezdték megszervezni a tisztítási akciót. Ezután minden hétvégén azon dolgoztak, hogy összeszedjék a szemetet. Miután elkészültek táblákat raktak ki, hogy aki arra jár lássa, hogy vigyázni kell az erdőre. A rosszcsont gyermekeket pedig az erdész bácsi tanította minden héten arra, hogy miként védjék és segítsék a madarakat és az állatokat.
Az erdő tündére nagyon elégedett volt a munkájukkal és az igyekezetükkel és, hogy megörvendeztesse az embereket a sziklafalból finom forrásvizet fakasztott, hogy munka után legyen mivel szomjukat oltsák. A szép tiszta erdő sok örömöt nyújtott az embereknek és sok-sok boldog órát töltöttek benne.
Kedves gyermekek, ne várjátok, hogy az erdő tündére titeket is jól megijesszen, mindig vigyázzatok a természetre!