Pandamentés

Egri Dóra (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kínai falucska, amiben lakott egy kislány. A neve Huan volt. Ez a kislány nagyon szerette az állatokat. Sokat sétált a hozzájuk közeli erdőben.
Egy napon az ösvény mellett talált egy panda bébit. Tudta, hogy az egyedül maradt panda még nem tud gondoskodni magáról, ezért ölbe vette és hazavitte. Ám útközben találkozott egy vadásszal. A férfi azt mondta Huannak, hogy nála jó kezekben lenne az állat. A lány látta a férfi vállán a puskát, így tudta, hogy nem bízhat benne. A szülei már korábban meséltek neki az orvvadászokról, akik ok nélkül bántják az állatokat. Huan nem állt szóba az idegennel, hanem hazasietett. Otthon elmesélte szüleinek, hogy mi történt vele. Megkérte őket, hogy vigyék be a pandát egy állatkertbe, mert ott megfelelően tudják gondozni.
Az állatkertben a gondozók örömmel fogadták a panda bébit. Huan búcsúzóul megpuszilta kis barátját. A gondozók megdicsérték a kislányt, amiért megmentette ezt a veszélyeztetett állatot. Jutalmul megengedték neki, hogy minden nap meglátogassa a pandát. Huan ezután nagyon sok időt töltött az állatkertben. Időközben sok mindent megtanult a pandákról és a többi állatról is. Néhány év múlva a panda bébiből felnőtt lett. Csatlakozhatott az állatkert többi pandájához. Huant a gondozók egy napon azzal fogadták, hogy barátjának kicsinye született. A lány nagyon boldog volt. Elhatározta, hogy felnőttként ő is állatgondozó szeretne lenni. Így minden nap együtt lehetne velük.
Pár év múlva valóra vált az álma és munkát kapott az állatkertben. Huan rögtön régi barátjához sietett. A panda felismerte megmentőjét. Kicsinyével együtt üdvözölték a lányt. Később a gondozók még egy jó hírt közöltek vele. Az orvvadászt, aki el akarta venni a pandát, elfogták és börtönbe zárták.
Huan, a megmentett panda és új családja még sokáig éltek boldogan.