Senki szigete

Petrilla Brigitta (4. osztályos) meséje

Szép téli napra ébredt az erdő. Leheletnyi hó fedte be a tájat. Így Vendel bácsinak, az erdésznek is alig akadt teendője. Mégis mintha vihar előtti csend ült volna a környékre.
A Duna békésen nyugodtan folyt a medrében. Senki szigetén a kocsányos tölgy, fehér nyár, fehér fűz és a szil kopasz ágai ágaskodtak az ég felé. Kiüresedett madárfészkek, a fák odvai árulkodtak a nyári lakókról. Fekete gólyák, orvosi légykapók, bakcsók, berki tücsökmadarak és a fiatalabb kerecsensólymok már a melegebb afrikai tájakon voltak. Ezekről a költöző állatokról beszélt Vendel bácsi három unokájának a pandúri vadászházban.
Berci és Marci ikrek voltak, iskola után nap, mint nap testvérükkel a még ovis Borikával segítettek nagyapjuknak.
Éppen jókor érkeztek, mert esni kezdett az eső. Bizony egyre szaporábban. Aznap ott is aludtak, mert az iskolában rendkívüli szünetet adtak az esőzés miatt. Azonban nem csak ott volt riadalom az állatok is menekültek, de nem tudták merre.
Ravasz Rudi, a róka rétisassal összeszövetkezett. Gonosz tervük az volt, hogy a gyenge vagy fiatal állatokat elcsalják egy védelmet ígérő helyre és ott felfalják őket. Sikerült pár borjat, csíkos kismalacot elcsalni, akiknek a szüleit elvitte az ár, így védtelenül maradtak.
Egy bölcs öreg kerecsen sólyom, aki mindezt látta, a vadászház felé vette útját. Az ablak előtti nagy diófa ágára szállt és várt.
- Nagyapa, nagyapa! Itt egy óriás madár és milyen pöttyös!-, kiáltott fel Borika.
- Ó, ez a jó öreg Kázmér a kerecsen sólyom
- Nagyapa! Miért jött ilyen közel?- kérdezte Berci.
- Valami nagy baj lehet a senki szigetén! Irány fiúk a csónakhoz! Baltát, fejszét, zsákokat készíteni! Borika te itt maradsz, és ha telefonál Jancsi bácsi, Laci bácsi, mond meg nekik ők is jöjjenek a szigetre!
- Honnan tudod? Talán értesz madárnyelven?- kérdezte Marci.
- Á, csak egy kicsit!- mondta mosolyogva a nagyapja.
Azzal elindult a kis csapat. Felettük repült a sólyom és mutatta az irányt. Ahogy siklott a vízen a csónak, terelgették közben az állatokat a part felé. Fulladozó kismalacokat emeltek a csónakba, fáradt, rémült gímszarvas borjakat menekítettek ki. Meglátták Róka Rudit, ahogy aljas tervét megvalósítja. Egészen közel mentek hozzá és nagyapó a puskájával a levegőbe lőtt.
-    Na, Rudi szedd az irhádat!
Fejvesztve menekült. A fiatal állatok is ezerfelé futottak. Mivel a rókakotorék a legmagasabb helyen volt, így megmenekültek a víztől a rókától is az árvák. A rétisas meg úgy elrepült, hogy hazáig meg sem állt. Rozitól a feleségétől, kapott is, amiért csavarog, mikor a fészket kell rendbe rakni a következő költésre. Dolgozott, mint a szorgos hangya, eszébe sem jutott semmi gonoszság.
Lassan az eső is elállt. Így a folyó is elszégyellte magát, büszkesége is hanyatlott, s csendesen visszatért a medrébe.
Megszámlálhatatlan állattetem maradt. A fiúk megdöbbenve nézték a megtépázott erdőt, kistapsi, a párhetes vadmalac élettelen testét.
- Nagyapa, mi lesz ezután?- kérdezte Berci.
- Az elpusztult állatokat elássuk, s az élők új erőre kapnak és pár év múlva újra nyüzsögni fog minden. De most télen jobban kell etetni őket, hogy megerősödjenek.
S, Vendel bácsi unokáival buzgón végezte munkáját. Valóban új élet fakadt tavasszal. Ma is mindenkit vár a Gemenci erdő! A Pandúri Vadászház szívesen fogadja a természet barátait. Kázmérral is találkozhatsz, ha nem hiszed, járj utána!