Az erdő megmentője

Kiss Dorina (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, a radírhegyeken is túl, volt egy erdő. Laktak ott farkasok, rókák, nyulak, őzek, mindenféle állatok. Őket minden évben meglátogatta Bea. Segített rajtuk, télen etette őket, búvóhelyet készített nekik és mikor már úgy érezte minden rendben, van hazament. De ez a látogatás, amit én most elmesélek nektek más volt, mint a többi.
Most, is mint mindig az állatok nagyon várták már a kislányt.
Amikor Bea megérkezett és egyre beljebb ment az erdőbe, annál rosszabbul érezte magát.
Az erdei tisztásra érkezve megpillantott egy óriási szemétkupacot. Most már tudta mitől nem érzi jól magát. Odarohant Lolához, az őzgidához és így szólt: - Nem tudok segíteni nektek, mert a szemétkupactól nagyon fáj a fejem, és nem kapok levegőt. Haza kell mennem!
Az őzgida rohant és elmondta a többieknek, hogy mi történt. De mivel nem tudtak semmit tenni, a szemétkupac egyre nagyobb és nagyobb lett, mert a közeli faluból az emberek oda hordták a hulladékot. Volt abban papír, műanyag, fém, szerves hulladék, üveg, elem, festék és gyógyszer is. Az erdő lakói nem sejtették, hogy ezek mennyi veszélyt rejtenek.
Eltelt egy év. Lolán kívül minden állat beteg lett, mert a talajon keresztül megfertőződött a patak vize.
Amikor eljött Bea, látta, hogy a kupac még nagyobb és nagyon szomorú lett. Ekkor ledobott egy buborékot, és amikor kipukkant egy hang ezt mondta: - Lola, meg kell változtatnod az embereket! Rá kell venned őket, hogy vigyék el azt a sok szemetet! Adok egy kis varázserőt, ezzel átalakulhatsz, amivé akarsz.
Lola tudta, hogy el kell mennie az emberekhez, mert ez így nem mehet tovább! A baj csak az, hogy nagyon félt tőlük. Egy kevés gondolkodás után döntött: - Meg kell tennem az erdőért és a barátaimért!
Átváltozott hát az erdő szellemévé és mikor leszállt az éj, elindult a faluba. Az éjszaka alatt az egész falu lakosságának beférkőzött az álmába. Lolának köszönhetően az emberek mind azt álmodták, hogy kipusztult az erdő és a patak is kiszáradt.
 Amikor az emberek reggel felkeltek rögtön elővették a szekereket és indultak az erdő felé. A hétféle színű szekerek oda-vissza járkáltak egész nap. A kék szekérbe a papírt, a sárgába a műanyagot, a szürkébe a fémet, a fehérbe a fehérüveget, a zöldbe a színes üveget, a pirosba a szerves hulladékot, a feketébe az elemet és a festéket, a barnába a gyógyszert tették. A kék, fehér, zöld, szürke, fekete és sárga szekereket kinevezték „szelektíven gyűjtő szekereknek”, a pirossal a faluba mentek és komposztálták a benne lévő anyagot, a barna szekérrel a gyógyszertárba mentek.
Ezen túl mindig szelektíven gyűjtötték a hulladékot.
Bea újból minden évben meglátogatta az állatokat, akik meggyógyultak és örültek az erdő tisztaságának.
Így lett Lola az erdő megmentője. Még máig is maradt a varázserejéből, ha el nem fogyott.