A Csingiling

Mike Cintia (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 4.a osztály, az én osztályom. Az elmúlt nyáron elmentünk kirándulni.
Amikor odaértünk, egy gyönyörű szép kastélyt találtunk Csodavárosban. Nagyon meglepődtünk, egy kicsit meg is ijedtünk, de azért három bátor jelentkező mégis akadt, Szabolcs, Laci és Betti, akik elhatározták, hogy megnézik közelebbről.
- Hahó – mondta Betti, amikor beléptek. Egyből meg is szólalt egy hang:
- Gyertek a harmadik szobába!
Odamentek, és ott megláttak egy tündért. Közben mi is összeszedtük a bátorságunkat és utánuk mentünk. Hamar utol is értük őket a harmadik szobában.
- Te ki vagy? – kérdeztük a szárnyas embertől.
- Én vagyok Csingiling, a tündér - válaszolta.
- Miért vagy itt? – kérdezte Szabolcs.
- Mert rabul ejtett egy gonosz, hogy többé ne énekeljek.
- Van varázspálcád?
- Igen. Kértek varázsüdítőt?
- Elfogadunk egyet – mondta Ágika néni.
A kis lény elrepült, és szárnyalva hozta a koktélt nekünk. Miközben szürcsölgettük, elmesélte nekünk a történetét. Kiderült, hogy éveken keresztül erre várt Csingiling, hogy eljöjjenek a kastélyba és a varázsüdítőtől, amit az osztályom ivott, megtörjön az átok. Ettől lett csodahangunk, ezzel szabadítottuk fel a tündért, aki ezután velünk együtt felszabadultan énekelt. Képzeletben azóta is minden énekórán segíti a 4.a-t.