A királylány és a kismadár története

Sztakó Andor (5. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királylány. Amolyan tizenkét esztendős forma lehetett, de ki nem állhatta a természetet. Ha bogarat látott, eltaposta, ha fát látott, megrugdosta. Pedig pont két óriáslépésnyire állott egy gyönyörű erdő, mögötte pedig az iskola.  
Történt egyszer, hogy a királylány hazafelé jövet egy gyönyörű szép madarat látott. Megkérdezte tőle:
- Hát neked mi bajod?
- Az az én gondom, hogy egy hatalmas sas megtámadott, menekültem, de fának ütköztem és eltörött a szárnyam.
Mondani sem kell, a királylány befogadta a madarat, etetgette és gyógyítgatta. Így teltek múltak a hetek, amikor aztán a kismadár meggyógyult. A lány alig tudott megválni tőle, de végül elbúcsúzott.
Ez nem volt ám ilyen szomorú dolog, mert a királylány ezentúl minden reggel madárcsicsergésre ébredt és soha többé nem bántott se bogarat se fát. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a kismadár meg nem gyógyult volna.