A buta perzsaleopárd

Berencsi Emese (2. osztályos) meséje

Az erdőben élt egy kunyhóban egy varázsló. Egy este a varázsló egy kotyvalékot csinált magának. Kitette az ablakba.
Az erdő állatai tanakodtak, amikor meglátták az ablakban lévő főzetet. Egyszer csak megszólalt a rénszarvas:
- Hát nem élhetünk úgy, hogy ne tudjuk meg mi lesz velünk ettől a kotyvaléktól.
- Kedves barátaim! Én majd kiderítem, mire készül a varázsló - mondta a perzsaleopárd és odament az ablakhoz, majd megkóstolta az ablakba kitett folyadékot. Attól rosszul lett és puff eltűnt. Az állatok keresték, de hiába. A perzsaleopárd meg akart szólalni, de nem tudott beszélni. Aztán kijött a varázsló, aki megtartotta a szokásos névsorolvasást, hogy megvan-e minden erdőlakó.
- Anakondák?
- Igen – válaszolták.
- Cickányok?
- Igen – feleltek egyszerre.
- Csigák?
- Jelen.
- Egerek?
- Jelen! - válaszolták ők is.
- Farkasok?
- Igen – vonyították egyszerre.
- Gólyák?
- Igen – kelepelték méltóságteljesen.
- Hiénák?
- Jelen.
- Karvalyok?
- Igen
- Lovak?
- Jelen – nyerítették.
- Mókusok?
- Jelen – mondták vidáman ugrándozva ágról ágra.
- Nyestek?
- Igen.
- Perzsaleopárd?
Nem érkezett válasz. Az állatok próbálták elmagyarázni a varázslónak, hogy társuk megitta az ablakba kitett folyadékot. A varázsló megfogott mindent, amit lehetett, még a levegőt is. Egyszer csak egy szőrös valamit tapintott meg.
- Ez meg mi? – kiáltott fel a varázsló. - Biztosan a perzsaleopárd.
A varázsló készített egy italt a pórul járt állatnak. Amikor kész volt, nagy nehezen megitatta vele. Csodák csodájára a perzsaleopárd újra tudott beszélni és ismét láthatóvá vált.
- Megtanultam a leckét, hogy mások dolgaihoz ne nyúljak, mert veszélyes lehet. Jobb, ha előtte engedélyt kérek, illetve megtudom, hogy mi van benne és akkor nem történik velem ilyen. – mondta megbánóan a perzsaleopárd.
Miután minden jóra fordult, az állatok továbbélték mindennapjaikat. Boldogok voltak, míg meg nem haltak.