Ebi a kis sellőlány

Benkő Barbara (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, kagylókastélyban élt egy kis hableány. Szülei nagyon szerették, féltették, hiszen egyetlen gyermekük volt.
Édesapja a tengerek királya, megtiltotta Ebinek, hogy a birodalom határán kívül merészkedjen. Egy napsütéses napon Ebi mégis átúszott a határon, sőt felúszott a tenger felszínére.
Ekkor történt a baj. Későn vette észre az orvhalászok hajóját. Ebi próbált kitérni a hajó útjából, de az mégis elütötte. Elvesztette az eszméletét és a tengerparton tért magához. Visszamászott a tengerbe és haza akart jutni. Kétségbeesett, mert nem találta a hazavezető utat. Ahogy ide-oda úszkált egy hálóra lett figyelmes, amibe egy delfin akadt bele. Szegény delfin annyira belegabalyodott a hálóba, hogy már mozdulni sem bírt. Ebi gyorsan odaúszott és kiszabadította. A delfin nagyon hálás volt. Megígérte a kis hableánynak, hogy segít neki megtalálnia az otthonát. A delfin jól ismerte a tengert, így gyorsan odataláltak a kagylókastélyhoz.
Nagy volt a boldogság, amikor Ebi hazaért az új barátjával. A király örömében sírt, hogy újra látja a leányát. A kis sellőlány megígérte, hogy soha többet nem szökik el.
Ha a kis hableány nem ért volna haza, az én mesém is tovább tartott volna.