Egy tündér, egy boszorkány

Soós Gitta és Szóró Alexandra (3. osztályosok) meséje

Egyszer Andi és a nővére Alex elmentek kirándulni a családdal. Vidékre mentek, nyaralni. Amikor bepakoltak, akkor Alex tündéri tehetségével, hipp-hopp már az ajtóban várta családját. Andi pedig boszorkányos tehetségével Alex mellett termett a bőröndökkel. Megvárták a családtagokat, beszálltak az autóba, és útnak indultak.
A Karib-szigetekre mentek, ahol a naplemente egy életre való álom volt. Már azt hitték, hogy ott vannak, hiszen nagyon szerettek volna strandolni, ezért elvarázsolták az autót, és ott is voltak a tengerparton. A tengerparton nagyon sütött a nap, ezért újra varázsoltak. A téren épp egy bűvész pakolt.
- Vicceljük meg!- mondta Andi. Varázsoltak egy pocsolyát, a bűvész belepottyant. Már majdnem minden napjukat varázslással töltötték, az anyukájuknak elege lett, és elvette tőlük a varázspálcát.
Andi és Alex ezen nagyon elszomorodott. Egyik nap azonban találtak egy térképet, ami spanyolul volt írva, és egy kincs lelőhelyét mutatta. A bejárat a titokozatos esőerdőbe egy ősrégi romon keresztül vezetett, majd egy vízesés zuhogott a mélybe, ahol a víz 100 méter mély volt. A legalján lapult az álmok köve, amit ők nem tudtak megszerezni, hiszen nem volt varázspálcájuk. Megkértek egy arra úszó halacskát hogy  segítsen nekik. Erre csodálatos módon visszakapták a varázserejüket, többé nem volt szükségük varázspálcára. Nagy volt az örömük, de a nyaraláson már nem használhatták többet a varázserejüket.
Hazaérve a két lány már újabb kalandokon törte a fejét. Ha teheted, legközelebb is tarts velük!
 

A medve, akit a róka megcsalt

Antal Adela (7. osztályos, Klézse, Csángóföld) meséje

Volt egyszer egy medve, akit a róka megcsalt. Egy róka éhes volt. Látott egy szekeret, ami tele volt hallal. A szekeret egy ember vezette és két ökör húzta. A róka meg akarta enni a halat. Lefeküdt egy fa alá és úgy tett mintha döglött volna. Az ember felvette a rókát, arra gondolva, hogy csinál majd a bundájából egy kabátot a feleségének. Amikor az ember feltette a szekérre, a róka elkezdte ledobálni a halakat. Aztán leszállt ő is a szekérről és összegyűjtötte. Amikor végzett arra ment a medve. A medve kérdezte, honnan van a hal. A róka azt mondta, hogy menjen le a tóra, rakja bele a farkát a vízbe, reggelre majd sok hal akad meg a farkába, őneki csak ki kell húznia a vízből.
A medve úgy is tett. Csakhogy reggelre megfagyott a víz. A medve próbálta kihúzni a vízből, de nem tudta. Gondolta sok hal akadt meg a farkába. Húzta, húzta, húzta amíg orra esett, a farka pedig a vízbe maradt. Azóta rövid a medve farka és nagyon haragszik a medve a rókára.
 

A furcsa házasság

Bánki-Horváth Veronika (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Egy nap elment az erdőbe, ahol talált egy barlangot. Hallott valami zajt és benézett. Látott bent két boszorkányt. A fiatalabbik jobban tetszett neki, mint bármi más a földön. Naponta elment a barlanghoz hogy láthassa. Ám egyszer észrevette a lány anyukája, és békává változtatta.
Egyszer bejött a lány:
- Mi a baj Krisztina? – kérdezte az anyja.
- Semmi. Csak az úr eddig mindig eljött vadászni, most meg nem jött – mondta.
- Lehet hogy beteg! – mondta.
- Nem hiszem! – sóhajtozta.
- Jól van, jól van! Békává változtattam!
- Anya! – mondta – mondtad, hogy nem csinálsz ilyet soha! Csináld vissza!
- Nem tudom, csak ha megcsókolod!
A lány megcsókolta. Visszaváltozott emberré a királyfi. Nagy lakodalmat csaptak, családot alapítottak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

 

Csingilingi

Rápolti Gergely (2. osztályos) meséje

Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis tündér. Úgy hívták, hogy Csingilingi és Tündérországban lakott. Voltak tündérbarátai és volt egy gonosz tündér, aki féltékeny volt Csingilingire.
Elhatározta, hogy emberré varázsolja, mert így kizárták volna Csingilingit Tündérországból. Gonosz varázsfőzetet főzött, de terve félre sikerült, mert egy kedves kobold értesítette Csingilingit. Ő pedig szólt a tündérkirálynak, aki jól megbüntette a gonosz tündért.
Így továbbra is béke van Tündérországban.
 

Cseresznyevirág meséje

G. Joó Katalin meséje

Egyszer volt, hol nem, élt egy király, akinek született egy lánya, aki, mivel a cseresznyefák virágzásakor jött a világra, a Cseresznyevirág nevet kapta. A haja mézszínű, a szeme kökény, orcája piros, mint a cseresznye. A király felesége meghalt, így egyedül nevelte lányát. Telt-múlt az idő, Cseresznyevirág egyre szebb lett. Szeretett a kertben anyja virágai közt festegetni, énekelni, furulyázni. Nagyon szép képeket készített, olyan gyönyörűen énekelt, furulyázott, hogy mindenki a csodájára járt.
Nőtt, nődögélt, majd kérők is megjelentek az udvarban, de a király mindegyikben talált valami kivetnivalót. Lánya orcája egyre sápadtabb, szomorúbb lett, mert már szeretett volna férjet találni magának. Dalai is egyre szomorúbbak lettek, aki hallotta szinte sírvafakadt tőle. A király el is határozta, nem lesz ilyen önző, mégis csak elengedi a lányát, ha megfelelő kérő jelentkezik. Az udvarmester jelentett is, hogy megérkezett a Bodzavári királyfi. Hívatta is a lányát a király, aki épp a kertben festegetett. Cseresznyevirág amint indult be a palotába, egyszerre csak elsötétedett, nagy zengés támadt, s ott termett a hétfejű sárkány. Megragadta Cseresznyevirágot, és huss! elrepült vele. Hej, búsult a király, sírt, hogy most mi tévő legyen. Így szólt a Bodzavári királyfi:
- Felséges királyom, én megkeresem a lányát, kiszabadítom, mert amint megláttam a festményt róla, egyből bele is szerettem.

Krisztofer kalandja

Erostyák Rebeka (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy tündér, akit Panninak hívtak. Anyukája egy nap megkérte Pannit, hogy menjen át az Óperenciás-tengeren, és szedjen egy kosár málnát. Panni felreppent, és elindult. Ahogy repült, keserves sírásra lett figyelmes.
Kiderült, hogy Krisztofer, az óriás sírt, akinek a csúf Kotyvasz boszorkány nyúlfület varázsolt. Egyébként a boszorkányt azért hívták Kotyvasznak, mert állandóan kotyvasztott valamit. Az óriás kérte Pannit, hogy segítsen rajta. Panni ezt megígérte neki. Krisztofer adott egy hajszálat a tündérnek, és azt mondta, hogyha azt megfújja, akkor ő azonnal ott lesz.

A királykisasszony gyűrűje

Simon Andreea (Klézse, Csángóföld) meséje

Volt egyszer egy szép hercegnő. Olyan szép volt, mint a nap. Szomorú volt, mert elveszítette a gyűrűjét. Nagyon szerette a gyűrűt, mert az édesanyjától volt. Az édesanyja neki adta, mikor meghalt. Egy rossz boszorkány ölte meg az édesanyját, mert szebb volt nála.  A gyűrű megvédte a hercegnőt a boszárkánytól. A hercegnő nem tudta, hogy a boszorkány megfizetett egy szolgálót, hogy lopja el a gyűrűjét. Megtudta ezt később egy másik szolgálótól. A hercegnő megakarta büntetne, de gondolta hogy ő tudja hol találja meg a boszorkányt.
Hogy visszaszerezze a gyűrűjét megbízta a legjobb kotonáit erre a feladatra. Eltelt egy hét, de a katonák nem jöttek vissza. A hercegnő üzenetet külött, hogy aki visszaszerezi a gyűrűjét feleségül veheti. Sok ezer herceg jött a gyűrűt megkeresni, de sok keresés után egy se találta meg. A hercegnő elvesztette minden reményét. Egyszercsak jött még egy herceg a palota udvarához.

A csodaszappan

Podonyi Anna (12 éves) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő jobb sarkában éldegélt egy kis tündér. A szárnyai fehérek voltak, a haja fekete és a ruhácskái mind rózsasziromból készültek.
Ez a tündér egy szép napon elindult, hogy körülnézzen a világban. Ment, mendegélt, de attól, amit látott, nagyon szomorú lett. Mert az emberek csak veszekedtek, bántották egymást, és sírtak. A kis tündér is legszívesebben sírva fakadt volna, de elhatározta, hogy csinál valami ellenszert a szomorúság ellen. Éjt nappallá téve csak dolgozott, tüzet csiholt, levet kevert. A főzetbe rakott mindent, ami kellett: egy csepp gyermekséget, lepkeszárnyat, álmokat, madárdalt és katicakacajt mígnem egy nap elkészült a csodaszappan.
A tündérke nagyon elégedett volt. El is szaladt hát a szélhez, és megkérte, kürtölje szét a csodaszappan létezését. A szél pedig szaladt, ahogy csak tudott, úgy mondta mindenkinek a fülébe: „elkészült a csodaszappan amely mindenkinek vidámságot hoz! Menjetek a kerek erdő jobb sarkába!˝ …És az emberek csak mentek, csak mentek, mindannyian kíváncsiak voltak a csodaszappanra. Nem is hiába: mindenkit boldoggá tett. Férfiak és nők, lányok és fiúk mosakodtak meg vele, és onnantól kezdve soha senkivel nem veszekedtek.

A lepény

Antal Ana (Klézse, Csángóföld) meséje

Egy asszony készített egy lepényt, amit kitett az ablakba hűlni. A lepény útnak indult. Találkozott egy farkassal. Énekelve arra kérte, hogy ne egye meg, mert megy valahová. Aztán tovább ment és találkozott egy medvével. Énekelve, arra kérte őt is, hogy ne egye meg, mert megy valahová. Aztán tovább ment és találkozott egy   rókával. Énekelve arra kérte a rókát is, hogy ne egye meg, mert megy valahová. A róka azt mondta neki, hogy üljön fel az orrára, mert ő nem hallja mit énekel. Aztán azt mondta, hogy úgy sem hall semmit, így arra kérte a lepényt üljön fel a nyelvére.
A lepény felült a nyelvére és elkezdte énekelni: Róka ne egyél meg, mert megyek valahová. A róka lenyelte.
Azóta ravasznak ismerjük a rókát.

Kedves Gyerekek!

Verasztó Anti bácsi újabb mesével lepett meg minket. Fogadjátok nagyon sok szeretettel!

A szegény ember és a tündér

A mi egyszeri szegény emberünk már szegénynek is született. Ahogy nőtt nődögélt, szóval, ahogy cseperedett egyre csak szegényebb és szegényebb lett. A szegény ember, akit egyébként Mihálynak hívtak és hébe-hóba kegyelemkenyéren élt nem örült ennek az állapotnak. Jó darabig tűrte a sorsát, mert azt gondolta ennél már nem lehet rosszabb a sorsa, de tévedett, lett még rosszabb is.
Amibe csak belefogott az mind szerencsétlenül végződött. Ez a szegény ember, akit Mihálynak hívtak egyszer rászánta magát, és kunyhót épített magának az erdőszélen. Oka volt ennek, jó lesz meghúzódni benne – gondolta –, ha esik az eső, fú a szél, vagy netán perzsel a nap.

Kakas még e róka

Codori Ionuţ (Klézse, Csángóföld) meséje

Volt edgyí¹ kakas, nákí² volt három tyúkja.
Edgyi tyúknak volt három tojás.
Az e kakas ál felejtette, hogy pazílja³ e tojást, mivel nám reúsílt⁴ pazílja⁵ e tojást ezért e tyúk el kezdte szidni.
- Te kokos ügyeljél e tojásokra met⁶ el vesznek s nem lesz belülik pisleny⁷. - Dehogy nem - mondta e kakas - lesz sok tojás s pisleny es menyi kell. S miközben e kakas ete e pujt⁸ az időben e róka el lopta e tojásokat, s csuli⁹ az erdőbe.
Későn vette észre e kakas, hogy nem őrizte jól e tojásokat ezért el szaladt az erdőbe a róka elejébe. Amint ment e róka az erdőbe meg látta e kakast egy fa ágára le szálva¹⁰.
-Mit csinálsz ott te kakas?
-Várlak téged - mondta e kakas, erre a róka gondolta, ha le csalnám e fáról jó vacsora lenne belőle.
-Nem szállasz le e földre? - mondta a róka, így jobban hallanálak.
-Le szálak de nézd meg milyen szép tuluim¹¹ vannak - okoskodót¹² e kokos.
S e mint nézte e róka e kakost, e kokos le repült s ki ásta a szemeit, e meddig e róka vakaróztatta magát addig e kakas el vette e tojásokat, s oda vitte e tyúknak, ez után ha a róka látja e kakast akkor nem még menen tojást lapni ezért vannak pislenyek¹³ mamáig mert van kakas ki őrizze.

Codori Ionuţ, magyarul Kodori Jánoska- Klézse község, Tyúkszer falu.
1 Egy
2 neki
3 Păzi , románul őrizni
4 Reuşi -román- , sikerülni
5 vigyáz, román nyelvből át vett szó
6 Mert
7 Csirke
8 Török buza. Ebből jön a púj liszt puilisztke=puliszka
9 Nagy fülel figyelve de előre szaladva, a cselre készen állva.
10 Le száll a repülésből, nem fel szál.
11 Tol
12 Kevélykedett
13 Csirkék
 

A kecske és a három alója¹

Kádár Szebasztián (Klézse, Csángóföld) meséje

Volt egyszer amikor volt, amikkor az állatok beszéltek egy kecská² s náki³ volt több Alója s mindig kelet etetni, egyszer bejött a házba s mág mondta:
- Fiuk ma én el mennek zárdőbá⁴ hozok étált⁵ - a farkas mág⁶ halta a kecskét, hogy menen e zárdőbá.
Farkas mint meg látta, hogy a nagy kecske el ment hozunot⁷, és hallatta amikor meg monta az alóknak, hogy ételét menen, ne csinálják⁸ ki az ajtót a meddig nem hallják meg e beszédjét és az énekét.
A farkos meg hegyesítette e nyelvit s el kezdet énekelni kérdezősködni az ajtónál, a kisebb rá jött mi történt de e nagyobbok nem, így ki nyitták⁹ az ajtót. Mindenki csak oda bujt ahová tudat serényen¹⁰ de e kicsi az be bujt e szóbába¹¹.
Mikor a nagy kecske Anya, haza jött, akkor a kisebb elmondta apróban mi volt.
A kecske kamondárt készétet¹ s meg hívta az egész erdő állatait de nem mondta el, hogy a farkas tete a dolgot így e farkas es el jött a hívásra.
A farkast Diáknok13 hívták meg és őt becsületben tették egy magas helyre ahol alatta egy gödörben dugva tüzet raktak. S mikkor e farkas énekelt akkor alatta meg gyújtották e tüzet s bele eset e tűzbe.
-Ez neked e komondárad! - mondta a kecske - ezt érdemled meg mert meg etted e gyermekeimet.

Tudjátok-e? E kecskék ha meg nem holtak még ma es élnek, nekem es van hét s egyikük mindig fent áll e magas dombon vagy fán, hogy lesi e farkas fiait, mert ez után mindig veszekedik e két nemzetség.

Kádár Szebasztián (Cadar Sebastian) Klézse-Alexandrina.



1 Kecskegida
2 kecske
3 neki
4 az erdőbe
5 ételt, étkezésre valót.
6 meg
7 otthonról
8 itt, nyitni de máshol formálni, vagy építeni, több tevékenységre jelemző.
9 nyitatták
10 gyorson
11 kályhába
12 emlék tór készítése
13 kántor

A tündérkirályné

Belső Lili Zita (2. osztályos) meséje

Élt egyszer egy unikornis. Egyszer csak talált egy nyakláncot.
- Ez vajon kié lehet?- tűnődött. Egyszer arra ment egy tündér, és keservesen sírt. Kérdezte, hogy mi a baj?
A tündér így felelt:
- A királynőnknek elveszett a nyaklánca és nagyon beteg, hát ezért sírok.
Az unikornis azt mondta:
- Csak nem ezt keresed? – kiált fel. 
- Igen, ez az!- örvendezik.

Mért kurta¹ e medve farka

Jitaru Bogdan (Klézse, Csángóföld) meséje

Volt egyszer régen a mély erdőbe egy nagy mádvá² és egy róka. Egyszer amint futtat a róka az erdőn keresztül, mert ál³ ment volt lopni halat s e mádvá erdejébe kelet átol⁴ menyen, ahol ez mindig sétált, mág⁵ találkoztok egymással, így kérdezte e mádvá.
-Hol van az a sok hol, mivel ennyit fogtál?, e róka így hazudott:
-Ál mentám⁶ bé tetám e farkamat, bé e vizbá⁷ s régvál⁸ rita koptam ezt e sok halat így viszem hoza.
E mádvá al ment bé teta ő es e farkát e fagyat vízbá de ez bé fagyat így be szakadat, ez után lett kurta e mádvá farka.
Aztán nézzétek meg, hogy most es fél e róka e mádvétől, mert e mádvá haragos e rókára, hogy meg csalta.
Nó, ezért kurta e mádvá farka!
Jitaru Bogdan, magyarul Zsitár Bogdán, meséje Klézse.

1 rövid
2 medve
3 el
4 Rajta keresztül
5 meg
6 elmentem
7 vizbe
8 reggel

Kedves gyerekek!

Elérkeztünk az utolsó nagy fejezethez: március hónapban olyan meséket várunk tőletek, amelyekben tündérek szerepelnek. A helyszín akár Óperencia is lehet!
Kérünk Benneteket, hogy készítsetek még sok szép rajzot a hátralévő időben! Lehet rajzos terveket küldeni arról is, hogy milyen legyen a mi mesekönyvünk borítója?
Sajnos, már nincs sok idő hátra: minden pályamunkának 2010. március 31-ig be kell érkeznie, hogy minél előbb a kezünkbe foghassuk az elkészült mesekönyvet is!
Jó olvasgatást, rajzolást kívánunk Nektek!

Klézse mesés világa

Benchea Ciprián (Klézse) meséje

Mentem az erdőbe e kucsával¹ ki a hegyre a sõsvizhez² a kuksa el ment az erdõbá³ s fel ment a három patakba, ott es kerestem sokat de meg találtam az arany patakba.
Jöttem haza s asztánd⁴ mentám e magyar órához is amikkor haza mentem, lá fákúdtem⁵ s álmomban álmadtom⁶ a boszorkányokról és a szépasszonyokról, hogy hogy jézgetik⁷ meg e gyermekeket de én nem féltem, hanem jól el jézgedtem őket és meg ébredtem, asztánd mentám még az eskolába⁸, anat haza jöttem s más történt.
Volt egy kecském mentem etátni⁹ véle, mentem mentem ki e hegyre s láttam milyen csodákra képes: meg érzete mikkor jönne az eső, és azt is, hogy hol van e farkas, majd ha keveset be ment a búzába anat es ki jött mert ő tudta mikkor jön e gazda.
Másik nap az esckolából mentem az erdőbe s e kicsike gonosz be bujt a kerek alá s fel boritatta¹⁰ mert így mondta a bácsi a melyikkel voltom –A gonosz fel borita ---Ptüü., pttü tüü meny e pusztákra.   Astánd jól meg jédtem¹¹ de a bácsi a melyikkel voltom azt mondta vetsek¹² keresztet, mondtam, hogy félek, mondta, hogy ne féljek vetsek keresztet a nyelvemmel a szájam podájra¹³. Ezt meg es tettem s az ördög többet nem benderitetet¹⁴ fel e szekeret ki ment ő es e szépasszionyokhaz. Így fel ámáltám¹⁵ e szekeret s haz jöttem majd ki jöttem és nektek el meséltem, ha nem hiszitek igyátok meg a hiszekedgy¹⁶ levet s meg lássátok.
Ezt e mesét el mondtam én csángóson Benchea Ciprián (Benke Csipri, vagy Szilvás Csiprián)

Szómagyarázat:

1 Kucsa - Kutya
2 Klézsei sóskút a honnon hoznak vizet a falubeliek, hogy legyen a sózolékba- (be főtte s) és a disznó sózásához.
3 Erdőbe
4 Ezek után
5 Az esti lefekvés a hosszú álomra a megnyugvásra való idő.
6 Álmodozni
7 Ijeszteni, félemlíteni
8 iskolába
9 legeltettni
10 takarta
11 Félelemben estem
12 Keresztény szokás ha valamitől félelemben esünk, szent kereszt jelképpel ízük el a rosszat, ez egy régi őssi kereszténység előtti hiedelem.
13  Száj pad, a nyelv felet el helyezkedő, hely.
14 Göndöritet
15 Emeltem
16  Aki ebből iszik könyvben el hisz minden igaztalanságot vagy mesét.
 

Kedves Gyerekek!

Megérkezett az első mesénk Klézséről, ami egy kis település Csángóföldön, Románia keleti részén. Az ottani gyerekek is beszélnek magyarul, őrzik magyarságukat annak ellenére is hogy többszáz kilóméterre élnek Magyarországtól. Beszédükben és írásukban is különböznek tőlünk, nehéz megérteni  a mondataikat, de segít a mese alatt található szójegyzék. Fogadjátok szeretettel az első meséjüket!

Kecske még a kutya

Grosu Juli (Klézse, Csángóföld) meséje

Volt egyszer amikkor volt egy kutya és egy kecske, ezek el indultak a faluból e mezőre, de az úton esze¹ akadtok.
Mivel a falu közepén volt egy patak és rajta volt egy híd, mint ketten találkoztok e hídon s így nem fértek el egymás mellett.
Mikor a kecske mondta a kutyának hogy álljon félre mert ő magasabb, akkor e kutya mondta, hogy ő az időseb és vigyázzon mert ő őrzi² meg mikkor jön e farkas. Akkor ere a kecske meg döfi szarvával a földet, s ebből az el kezdet veszekedésből a kecske tovább döfni kezdte a kutyát s mikkor a kutya el kezdete marni e kecskét .akkor a kecske, a kutyával össze verekedtek és el estek mind a kettõ e patokba.
Mikor ki jött mind a kettõ e patokbul mondta a kecske:
-Mast ha nem varaketünk lenne én etám volna luternat tá etél volna egyi fileást³, ezért kérlek bocsásál meg.
Igy ezek után a kutya mindig követi e kecskét e csobánval⁴ az etetőre⁵.
Mit tanulunk ebbõl? a veszekedés csak raszot csinál és idõt tölt hijába⁶.

Grosu Juli. magyarul Están Gross Julián.

Szómagyarázat:

1 Össze
2 Védi, hogy ne egye mek a farkas.
3 nyulat
4 juhásszal
5 legelőre
6 A hasznos idő vesztésében

A kislány és a medve

Papp Eszter (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy medve. A medve elment az erdőbe málnát szedni. Ahogy mendegélt, véletlenül belelépett egy tüskébe. Sírt is a medve nagy fájdalmában.
Arra ment egy kisleány. Meghallotta a sírást, odament, és meglátta a medvét. Megkérdezte tőle:
- Mi a baj?
- Belement a lábamba egy tüske – válaszolta a medve.
A kislány kivette a medve lábából a tüskét. A medve megköszönte, majd hazacammogott a barlangjába.
A kislány is hazament. Otthon az anyukájának elmesélte, hogy mi történt vele. Ezután boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Eliza és Baltazár

Gyurik Gréta (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy Tündérország. Abban laktak a tündérek. Itt lakott Eliza is, aki egy nagyon ügyes tündér volt.
Történt egyszer, hogy Tündérországba megérkezett a gonosz varázsló, Baltazár. Amerre járt, mindent elpusztított maga körül. Eliza ezt nem hagyhatta, és megpróbálta elkergetni Baltazárt.
Elkezdődött a harc. Eliza minden varázserejét bevetette, és sikerült is Baltazárt meggyengítenie, és megnyernie a csatát. A gonosz varázsló szégyenében elbujdosott a barlangjába, Elizából pedig hős lett Tündérországban.
Eliza ezután újra visszavarázsolta Tündérországot a régi állapotába. És képzeljétek, gyerekek, én is találkoztam Elizával, ő mesélte ezt nekem. És aztán mindenki boldogan élt Tündérországban, amíg meg nem halt.

A boszorkány és a lánya

Kupeczki Fanni Elizabeth (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt a Varázshegyen túli városban élt egy boszorkány. Annnak a boszorkánynak született egy lánya. Lánisznak nevezte el.
Amint a lány felcseperedett, meg kellett tanulnia varázsolni. Így hát elmentek a közeli erdőbe.
Ott az öreg boszorkány a nyulat eltüntette, az őzből fa lett, a növényekből pedig katonát varázsolt. Miközben visszafelé igyekeztek Lánisz megkérdezte a jó és a visszafordító varázslatokat.

A medve és a boszorkány

Horváth Vivien (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy medve. Egy napon bement az erdőbe, ahol látott egy házikót. Abban lakott a boszorkány. A medve éhes is volt, fáradt is volt, így hát bekopogott a ház ajtaján.
- Ki az? – kérdezte a boszorkány.
- Én vagyok, a medve. Messzi útról jöttem, szeretnék megpihenni.
Az ajtó kitárult, és a medve belépett a boszorkány házába. A kandalló mellett megpillantotta az idős asszonyt. Kicsiny termete, rút ábrázata, nagy orra és vicsorgó fogai annyira megijesztették a medvét, hogy menekülni kezdett a kijárat felé. De a boszorkány szelíd hangon maradásra bírta. Megbeszélték, hogy ha minden nap jól befűti a kandallót, akkor ételt, italt, szállást kap. A medve boldogan vállalta a feladatot.

Az elvarázsolt medve

Hávris Szandra (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves medve. Nem volt semmi dolga, és nagyon unatkozott. Nagyon szomorú volt emiatt, mert máskor mindig akadt elfoglaltsága.
Gondolt egyet, és elment a barátjához, de az nem volt otthon. A boszorkány ezt mind kileste, és elhívta a medvét ebédre. Az ebéd előtt azonban megitatta egy varázsitallal, amitől a medve azon nyomban madárrá változott.
Azt mondta neki a boszorkány, hogy addig madárként kell élnie, amíg nem fog szépen énekelni. Próbálkozott a medve, de nem nagyon sikerült neki. Egy hét után a boszorkány megunta, és megparancsolta neki, hogy ha nem énekel rögvest, akkor örökre így marad.
A medve ekkor elkezdett énekelni, és rögtön visszaváltozott az eredeti alakjába.
Ezek után megfogadta, hogy soha nem fog idegenekhez elmenni ebédre. Ha a medve vissza nem változott volna, az én mesém is tovább tartott volna.
 

A medve és a boszorkány

Héjjas Kitti (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy medve és egy boszorkány. A medve egy nap cammogott az erdőben, és meglátott egy házikót. Nem tudta, hogy lakik-e ott valaki, így hát elhatározta, hogy megnézi.
Bekopogott, és nagy meglepetésére az ajtóban termett egy boszorkány. A boszorkány megkérdezte a medvét, hogy mi járatban van errefelé. Azt válaszolta, hogy csak egy kis mézet szeretett volna. A boszorkány erre azt válaszolta, hogy természetesen kaphat, és adott is neki egy csupor mézet. Nagyon megörült a medve, és neki is látott egyből a falatozáshoz.

A vándor

Dér Dorottya (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Ő most éppen egy kis faluban lakott. A közelben állt egy nagyon szép kastély, ahol Gerzson király élt szépséges lányával, Matilda hercegkisasszonnyal.
Egy nap, egy óriási sárkány repült a faluba, és elrabolt egy szépséges lányt. Amikor ezt a vándor meghallotta, azonnal a segítségére sietett. Nem volt valami nagy hős ez a sárkány! Néhány feléje hajított kőtől úgy megrémült, hogy azonnal inába szállt a bátorsága, és a lányt elengedte. Hanyatt homlok elmenekült és soha vissza sem tért erre a vidékre!

Az erdő réme

Csányi Petra (5. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. A közeli nagy, sötét erdőbe gyakran jártak a falu lakói fáért, vadászni, gombát és szedret gyűjtögetni. Az erdő felől időnként különös hangokat lehetett hallani. Máskor az erdészek ok nélkül kidőlt fákat találtak. Volt olyan, hogy füst szállt fel az erdő mélyén, ott, ahol azt gondolták, semmi emberi teremtmény nem él. Furcsa morgásokat, morajokat, nyögéseket, zörejeket hozott a szél…
Egy szép tavaszi napon epret gyűjtögetni indult két gyerek a fák közé. Nem vették észre az idő múlását, egyre csak beljebb, és beljebb haladtak a sűrűbe. Egyszer csak rájuk esteledett, nem találták a haza vezető utat. Lefeküdtek a puha fűre és elaludtak. Nyugtalan álmuk volt, azt hitték csak álmodják…