Szőke-Molnár Dániel (4. osztályos) meséje
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy vándor, akit úgy hívtak hogy Levente. Vándorlásai közben hírét vette, hogy a király leánya férjet keres magának. Gondolt egyet, és a palota felé vette az irányt. Egy óra múlva már ott is volt a királylány színe előtt.
- Szia – mondta a királylány.
- Szia – mondta a vándor.
- Ahhoz, hogy elnyerd a kezemet, próbákat kell teljesítened. Az lesz az első próba, hogy el kell hoznod egy sárkány fogát.
Benkő Anett (4. osztályos) meséje
Valahol Óperenciás tengeren is túl, állt egyszer egy kastély, élt benne három királylány. Sohasem járt feléjük egy udvarló sem, pedig a legkisebb leány, Petra gyönyörű volt. A másik kettő, Marika és Betti nagyon, de nagyon csúnyák voltak.
Egy nap egy derék lovag érkezett a kastélyba. Éppen feleséget keresett magának, de nagyon keserűen jött ki, amikor meglátta Marikát és Bettit. Petra nagyon szomorú volt, mert őt be sem mutatták a lovagnak. Elhatározta, hogy már pedig ő meg fogja keresni azt a lovagot.
Bolla Antónia (1. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Kistapír. Ez a Kistapír állatkertben élt, nem tudta hol született, hol az igazi otthona. Egy nap talált a kerítésen egy lyukat és kibújt rajta.
- Milyen szerencse! – gondolta. - Most elindulok, hogy megkeressem a szüleimet, testvéreimet. De merre menjek? – Alig ment pár lépést, egy ketrecbe zárt majmocskát talált. Megszólította:
- Én a Kistapír vagyok, hát te ki vagy?
- Én egy bőgőmajom vagyok. Te hogy jutottál ki?
- Találtam egy lyukat a kerítésen és most hogy szabad vagyok, elhatároztam, hogy hazamegyek a testvéreimhez és a szüleimhez. De nem tudom, hogy merre induljak. Tudnál nekem segíteni?
Németh Máté (4. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy királylány, aki mindenkinél szebb volt a világon. Édesapja, aki a Kerek Erdő királya volt, kihirdette, hogy annak adja a lányát, aki legyőzi az országot félelemben tartó huszonnégy fejű sárkányt.
Egy szép napon egy délceg királyfi érkezett az országba, mivel híre ment az egész világban, hogy a szép királylányt a édesapja férjhez akarja adni. Útközben találkozott egy rókával, akinek a lába csapdába szorult. A szerencsétlen állat emberi hangon kérte a lovag segítségét, de az szó nélkül továbbállt. Ment, mendegélt tovább, amikor is egy varjú jajveszékelésére lett figyelmes, aki beleakadt egy tövisbokorba. Neki sem segített, hanem pökhendien végigmérte, majd ügetett tovább. Nemsokára a palotához ért. A király nagy örömmel fogadta, és rögvest elmesélte neki, hol találja a sárkányt. A lovag elindult, és hamarosan rá is talált a fenevadra. De a sárkány néhány perc alatt megölte a nagyképű lovagot.
Szomorkodott a király, sírt-rítt a királykisasszony, hogy senki sem tudja megszabadítani őket a gonosz sárkánytól.
Mátrai Vivien (4. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ez a király nagyon szomorú volt, mert egy szem leányát elrabolta a sárkány. Kihirdette az országban, hogy aki megmenti őt, az megkapja a fele királyságát és hozzáadja a lányt is.
Meghallotta ezt egy szegény vándorember. Gondolta, ideje szerencsét próbálni, és másnap reggel jelentkezett a királynál.
Korom Richárd (4. osztályos) meséje
Messze, az Üveghegyen túl, volt egy óriási füstölgő kráter, amiben élt egy ördög, a neve Kormi volt. Arról volt híres, hogy gyerekeket rabolt el és tartott fogva. Senki sem tudta, hogy mi történt a gyerekekkel.
Meghallotta ezt egy parasztleány, és elindult kiszabadítani őket. Az ördög megérezte a lány jelenlétét és őt is foglyul ejtette. Várták a lányt haza, de nem érkezett meg három nap múlva sem.
Szekerczés Szabina (4. osztályos) meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény legény. Nem volt mit ennie, hát gondolt egyet, és elindult vándorútra.
Ahogy ment-mendegélt, egy ismeretlen királyságba érkezett. Mivel idegen volt,és és látszott rajta, hogy nagyon szegény, ezért rögtön gyanússá vált. A katonák elfogták, és a király elé hurcolták.
Gabnai Lívia (5. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Nem volt mása, csak egy soványka tehene, és a hozzá való fejőszéke és fejősajtárja. Ennek az embernek három fia volt, mind délceg, daliás legény. Egy alkalommal elhatározták, hogy apjuk megsegítésére elmennek szerencsét próbálni.
A legnagyobb fiú egy idős nénitől megtudta, hogy létezik a „Gazdagság vize”, és aki ezzel leönti magát, arra mérhetetlen gazdagság fog szállni. Elindult hát kis tehenükkel arra, amerre az öregasszony az utat mutatta.
Ma kivételesen egyszerre két rövid mesét mutatunk be nektek. Első osztályosok írták, fogadjátok őket nagy szeretettel!
Csőke Norbert (1. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy teknős. Ez egyszer elhatározta, hogy megkeresi a nyulat és a disznót. Meg is találta őket és tovább mentek a macihoz. Őt is elhívták játszani. Egész délután játszottak, míg nem beesteledett. Akkor mind hazamentek aludni. Boldogok voltak, mert nagyon megszerették egymást. Még álmukban is együtt voltak és tovább játszottak. Alig várták, hogy eljöjjön a reggel, és újra találkozzanak! Akkor aztán elmesélték egymásnak, hogy mit álmodtak, és megfogadták, hogy ők így együtt mindig barátok lesznek, míg világ a világ!
Így is lett! Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Nedreu Péter (4. osztályos) meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy vándor. Útközben, ahogy vándorolt, egyszer csak talált egy pálcát. Gondolta, hogy jó lesz ez még valamire, hát felvette, és azzal folytatta az útját. Mendegélt tovább, amíg oda nem ért egy folyóhoz. Azt gondolta, úszik egyet.
Miközben ő a vízben fürdött, hát azt látja, hogy megjelenik az ördög, és ellopja a pálcáját. Szalad ki a vándor a vízből hogy elkapja az ördögöt! Utol is érte a tolvajt, de az nem akarta neki visszaadni a pálcáját, csak ha három próbáját kiállja.
- Csak akkor adom vissza a pálcádat, ha megmászod az Üveghegyet, legyőzöd a sárkányt, és leszeded nekem az aranyalmát a király kertjéből – mondta az ördög.
Gréczi Márton (4. osztályos) meséje
Réges-régen, az Óperenciás-tengeren is túl, élt egyszer egy vándor. Egy nap elhatározta, hogy bejárja Hetedhét országot. Ment mendegélt, mígnem egy faházhoz nem ért. A faházban az ördög lakott.
A vándor fáradt volt, ezért szállást kért az ördögtől három napra. Az ördög befogadta, de fizetségül három aranyat kért tőle. Az első nap az ördög azt mondta a vándornak, hogy takarítsa ki a házat. A vándor kitakarította a házat. A második napon az ördög azt mondta neki, hogy fogjon halat. A vándor fogott neki három halat. A harmadik napon az ördög azt a feladatot adta a vándornak, hogy főzzön vacsorát. A vándor megsütötte a halakat.
A negyedik napon a vándor azt mondta az ördögnek, hogy fizesse ki a munkáját. Az ördög makacskodott, nem akart fizetni. A vándor erre nagyon dühös lett, és a szállásért nem három aranyat, hanem három lyukas garast adott az ördögnek.
Az a három lyukas azóta is emlékezteti az ördögöt arra, hogy amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.
Ianos Mária Káti (4. osztályos) meséje
Volt egyszer egy lány, akit Stellának hívtak. Világszép leány volt: hosszú fekete haja, azúrkék szeme, mosolygós ajkai mindenkinek tetszettek.
Stella imádott esténként a kertjükben sétálni. Egyik alkalommal érdekes dolgot vett észre: egy smaragddal díszített aranygyűrű csillogott a fűben. Amikor Stella felpróbálta, rácsillant egy csillag fénye. Abban a pillanatban kinyílt egy átjáró. A kislány el akart futni, de a kapu beszippantotta.
Birkás Bianka (4. osztályos) meséje
Az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, talán még azon is túl, volt egy csodás ország, melynek neve: Meseország.
Meseország királya egy napon meghirdette, hogy két nap múlva gyönyörű bál lesz a királyi palotában. Erre a bálra meghívta az ország apraja-nagyját, egyszóval mindenkit. Legyen az jóságos mesehős, vagy gonosz boszorkány. A királyt mindenki bolondnak tartotta, mert attól féltek, hogy baj lesz abból, hogy ilyen sokféle tulajdonságú alak összetalálkozik egy bálon.
Bényi Kata (4. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Hát ennek a királynak egy nap született egy lánya. A kis királylány nem nevetett soha, folyton csak sírt és sírt. A király húsz évig próbálta megvigasztalni, de nem sikerült neki. A huszadik születésnapján elment a tanácsadóhoz segítséget kérni.
- Drága hűséges tanácsadóm, kérlek segíts a lányomon, derítsd valahogy jobb kedvre! – könyörgött a király
- Felséges királyom a te leányodnak egy barátra van szüksége, pontosabban egy háziállatra! – mondta a tanácsadó, majd dolgára sietett.
Mrena Kiara (1. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt…
… volt egyszer három nyuszi. A nyuszik vígan játszadoztak a kertben. Játék közben meghallottak egy furcsa hangot: züm, züm züm. A nyuszik felnéztek, és megláttak egy fekete-sárga csíkos kis állatot, de azt nem tudták, hogy ő egy méhecske. A méhecske megnézte őket, majd gyorsan visszament a családjához és szólt nekik, hogy talált három kicsi állatot. Hívta őket, hogy nézzék meg ők is.
Szekerczés Szabina (4. osztályos) meséje
Történt egy picinyke kis királyságban, hogy egy királylánynak volt egy ici-pici egere. Ez az egér annyira torkos, annyira falánk volt, hogy egy nap felborította a vázát, mert nagyon megéhezett egy kis virágsziromra. A király már nem bírta tovább elviselni a sok randalírozást, kiáltott hát egy nagyot:
- Katonák! Elkapni azt a sumák egeret!
Irimiás Vanda (4. osztályos) meséje
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy hetedhét határon is híres Manóvölgy. Az ideérkezők már távolról látták ezt a völgyet az élénkzöld feliratról. Egyszer a főmanó gyerekek meghívták a kis sárkányt, Tódort a gyümölcshajójukra, a Manók tavára. Tódor nagyon félt a víztől, mert nem tudott úszni. Először még csak tetszettek neki a kicsi hullámok, a nagyobbaknál viszont már eléggé berezelt és a manók ezért gyümölcsfagyival terelték el a figyelmét a félelemről. Egyszer csak jött egy óriási hullám és hopp, a kis sárkány nagyon megijedt. A hajót úgy meglendítette eszeveszett mozgásával, hogy ő maga is beleesett a vízbe.
Nagy István Zsombor (2. osztályos) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kiscsikó a gazdájával Meseország közepén, valahol Nevesincsországban, annak is a kellős közepén. Ez a kis izgő-mozgó állat, nagyon szeretett vágtázni, szaladni, futkározni. Mikor kiment a falu szélére és versenyt futott a széllel, barna sörénye úgy lobogott a szélben, mint a selyem zászló. Szerették is a falu lakói, mert messze vitte hírüket. A kerek világon mindenki ismerte Csillagot, a sebesen futó kiscsikót, a nevesincsiek büszkeségét.
Kiss Dorina (2. osztály) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szépséges leánya, aki nagyon szeretett játszani. Kedvence egy kristálygömb volt. De ez a gömb a rávetődő napsugarak hatására, a szivárvány színeiben pompázott, s olyan erős fény szórt a világra, hogy mindenkit elvakított vele.
Megunta ezt a király és azt mondta mérgében: - Az ördög vigye el, ezt a gömböt! Hát annak sem kellett több. Fogta és ellopta. Úgyis régen fájt már a foga erre a csillogó-villogó gömböcskére.
Andó Mónika (5. osztály) meséje
Sziasztok, én vagyok Guliver, a sárkány. Néhányan biztosan azt gondoljátok, hogy szupi sárkánynak lenni, barlangban lakni és embereket ijesztgetni. Csakhogy a barlangban hideg van, büdös és sötét, embereket ijesztgetni meg manapság nagyon veszélyes, mert az egyik nap még meztelenül csontokkal ütögetnek, másnap pedig már puskákkal, ágyúval támadnak rám.
Tóth Zsaklin (2. osztály) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szép kis falu, annak a szélén volt két kis házikó ahol olyan szegény emberek éltek, hogy csak a gyermekük volt, de betevő falatjuk alig-alig.
Az egyik házban élt egy legény, aki Botondnak hívtak. 15 testvére közül ő volt a legfiatalabb. A másik házban pedig lakott egy gyönyörű szép leány, akinek olyan csillogó aranyhaja volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem.
Vas Boglárka (2. osztály) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy ország, ahol állandóan sütött a nap.
Ott élt, éldegélt egy meseszép királykisasszony, aki gyönyörű volt és mindig mosolygott. A királyi udvar folyton a kedvében járt. Nem véletlenül volt ez így, mert ha a királykisasszonynak véletlenül rossz kedve támadt, a napocskát csúnya sötét felhők takarták el. De ha még sírt is, akkor az égből eső zúdult rájuk. A királylányt egy percre sem hagyták magára, minden léptét őrizték, lesték minden gondolatát, hogy jókedvű legyen, s így a napocska minden ember arcát lágyan simogathassa.
A csodaszép királylány hírét, a kerek világon mindenki hallotta. Még a gonosz ördögök országában élők is. Az ördögök királya parancsba adta alattvalóinak, hogy a Napsugár Királykisasszonyt hozzák el neki.
Timmermann Nadin (2. osztály) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon és az Óperenciás tengeren is túl, valahol Orosháza földjén, élt egy szorgalmas, dolgos asszony férjével és négy gyermekével. Három lánya és egy fia volt.
Egy napon, amikor a nagy család leült reggelizni, észrevették, hogy a fiú eltűnt. Azonnal elkezdték keresni. Mindenhol nézték, de sehol nem találták. Mindenki szomorú lett, de legjobban az édesanya sírt. A középső lány elhatározta, hogy elmegy megkeresni a bátyját. Megkérte anyukáját, rakjon egy kis pogácsát, rántott húst és zsemlét, és elindult.
Elfáradt és sóhajtott:
– Istenem! Bárcsak lenne egy lovam, hogy azzal tudjak tovább menni!
Gabnai Lívia (5. osztály) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, a Sehol világán is túl, élt egyszer egy nagyon gyáva királyfi. Az apja, aki egy hős lovag volt, nagyon sajnálta a fia hibáját. Azért, hogy egy kicsit megemberesedjen, elküldte szerencsét próbálni. A hatalmas üveghegy másik oldalán, a szomszédban élt egy királykisasszony is, aki viszont bátorságban a férfiakat is felülmúlta.
Megérkezett első mesénk. Fogadjátok sok szeretettel!
Petrilla Brigitta (2. osztály) meséje
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy zöld vár az öreg tölgyfák szomszédságában. Ott élt, éldegélt szeretetben, békességben sok kisember, kiket csak így neveztek a közeli királyságban, hogy a „hármas”.
Hozzászólások