Az ördög és a királylány

Molnár Imola (6. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és volt annak egy leánya. Egyszer egy szép napon a királylány kiment a kertbe sétálni egy kicsit. A kert közepében volt egy szép nagy égigérő fa, a lány odasétált, és leült az árnyékában. Azt azonban nem tudta, hogy a fán egy ördög lakik. Ez az ördög kavart egy nagy forgószelet, és azzal felhozta magához a királylányt.
A király hamar rájött, hogy mi történt, és meghirdette, hogy annak adja a lánya kezét, meg a fele királyságát, aki lehozza a lányát. Hamarosan megérkeztek az első próbálkozók: egy seregnyi katona mászott fel a fára, de senkinek sem sikerült, a felénél tovább egyik sem jutott, mind leestek.

Az elveszett bárány

Hegedűs Dóra (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt az erdő szélén egy nagyapó a három unokájával.
A két legidősebb testvér egész nap csak játszott, nem segítettek semmit a ház körül, ugyanis sok birkája és báránya volt a nagyapónak. A legkisebb fiú, akit Petinek hívtak, annál többet serénykedett. Etette-itatta az állatokat, kiterelte őket a mezőre, vigyázott rájuk.
Történt egy szép napon, hogy a mezőről az egyik kisbárány elkóborolt a közeli sűrű sötét erdőbe. Peti amikor észrevette, hogy az egyik bárány elveszett, nagyon megijedt, hazaszaladt és a testvérei segítségét kérte. Azok megsajnálták, és a bárány keresésére indultak. Meg is találták az erdő közepén, egy patak partján oltotta szomját. Nagyon megörültek mindhárman az elveszett kisbáránynak és a többi báránnyal együtt hazaterelték őket.
Ettől a naptól kezdve Petinek mindig segítettek a testvérei a ház körüli teendőkben. A nagypapa arca pedig mosolytól ragyogott attól a naptól kezdve.

 

Tódor és a Fehér erdő

Irimiás Vanda (4. osztályos) meséje

Történt egyszer, hogy Tódor és a kismanók a közeli hegyekbe mentek kirándulni. Tódor egy egész kenyérből készített szendvicset, a kismanók pedig gyümölcsfalatkákból. Amikor elkészültek, beletették a szendvicseket és a gyümölcsszörpöket a kisebb nagyobb hátizsákokba és nagy izgalomban útnak indultak. Jókat nevettek Tódoron és egymáson, mert amikor nehezebb szakaszhoz értek csak úgy kapkodták a levegőt. Egyszer csak elérkeztek egy kétfelé váló útelágazáshoz. Tódor úgy gondolta, hogy az egyenesebb úton kellene tovább folytatni az utat, a manók persze a hepehupásabb utat választották. Ezen jól összevesztek és ment mindenki a maga által jónak vélt úton tovább. Tódor nem bánta meg, hogy a maga által választott úton haladt tovább, mert az őszi erdő ezer pompájában ragyogott és a fák lombkoronái között kellemesen be-besütögettek a nap sugarai. Élvezte amint a falevelek lehullottak elé és rúgta a zörgő csörgő avart. Eszébe jutottak a kismanók, mert tudta, hogy ők is élveznék a falevelekkel való játékot. Ekkor rádöbbent, hogy mennyire hiányoznak neki a társai. Bánatában elővette az egész kenyérből készített szendvicsét hátha jobban érzi magát tőle. De két-három falat után nagy zokogásba kezdett.

Mai mese

Czuth Csaba (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép kert egy kis házikóval. Itt éldegélt egy bácsika három fiával. Amikor a bácsi beteg lett, megkérte a legidősebb fiát Ábelt:
- Légy szíves, nyírd le a füvet!
- Édesapám, én most számítógépezek! – felelte Ábel.
Ekkor a bácsi odahívta a középső fiát, Áront.
- Légy szíves, nyírd le a füvet a kertben!
- Édesapám, éppen most kezdődik a kedvenc filmem a tévében! – mondta Áron.
Mivel a két idősebb fia nem segített neki,magához hívta legkisebb fiát, Petit.
- Légy szíves fiam, nyírd le a füvet a kertben!
Peti azonnal hozzálátott a munkához és szépen rendbe is tette a kertet. Amikor végzett a munkával, édesapjával kiültek a teraszra. Gyönyörködtek a szép kertben és közben jóízűen megvacsoráztak. Ekkor jelent meg az ajtóban a két idősebb testvér.
- Nagyon megéheztünk –mondta Ábel.
- Aki nem dolgozik, ne is egyék! – válaszolta nekik az édesapjuk.
 

A bátori bátor Vándor

Káposzta Dániel (6. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, bátori kisfalucskában élt egy furcsa nevű fiú. A neve: Vándor. Azért hívták így , mert senki sem tudta az igazi nevét, sőt, még saját maga sem. Nyughatatlan fiúcska volt, nap mint nap  csak kódorgott a faluban, játszott a gyerekekkel, futkározott a falu melletti legelőn. Bosszantotta a békésen legelő tehéncsordát és a rájuk vigyázó gulyást. Szüleit nem ismerte, kisgyermekkorában meghaltak, valami szörnyű járvány pusztított akkor a vidéken.
A szomszédok nevelték, keveset törődve vele, épp csak enni adtak neki. Ezért volt szegény ilyen vadóc, név nélküli fiú.

A vicsebőcsi lovag

Seres Zoltán (6. osztályos) meséje

Vicsebőcs kicsinyke falu. Van ott hét ház, meg a faluháza. A hetedik házban él egy gazda. Ennek a gazdának van három fia, akik arról álmodoznak, hogy majd egyszer ők is lovagok lesznek. Egy szép napon arra az elhatározásra jutottak, hogy elmennek a falu bölcseihez, hogy azok megmondják, mit kell tenniük ahhoz, hogy lovagok lehessenek. Így is lett.

Pepper az egyszarvú

Rózsa Judit (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyszarvú, akit Peppernek hívtak. Történt egyszer, hogy barátjával elment a Völgybe. Sokat szórakoztak és játszottak, de hirtelen beesteledett, ezért el kellett indulniuk hazafelé. Pepper eltévedt, ment mendegélt és egy rengeteg erdőhöz ért. Amikor nagy nehezen megtalálta a kivezető utat, visszaérkezett a Völgybe.

A három próba

Marosvölgyi Petra (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy királyság. A király azt gondolta egy nap, hogy annak adja lányát, aki mind a három próbát kiállja. Kihirdette a király és sok gazdag ember jött, hogy kiállja a próbákat. Senki sem az eszét használta és ezért senkinek sem sikerült. Utolsó volt a szegény legény. Azt mondta neki a király:
- Ha kiállod a próbákat, neked adom a lányomat és a fél birodalmat is!

A kisróka és a tündér

Antal Regina (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az üveghegy lábánál, élt egy kisróka. Ez a kisróka szeretett volna egy házat az üveghegy tetején, hogy az egész Világot belássa.
El is kezdte hordani a követ a hegy lábához, de akárhogy próbálta, nem tudta felcipelni a hegy tetejére. Na, gondolta, ebből így nem lesz nekem házam! Elmegyek a tündérhez, kölcsönkérem a varázspálcáját, azzal egykettőre elkészül a házam. El is indult. Ment, mendegélt, amikor már nagyon elfáradt, éppen egy szakadékhoz ért. Ezen hogy megyek át? Amíg gondolkodom, pihenek egy kicsit. Törte a fejét, és eszébe jutott, hogy arra lakik a kismedve. Elment tehát a kismedvéhez, és megkérdezte:
- Medve komám, tudnál-e nekem segíteni? Egy farönköt kellene a szakadék fölé gurítani.
A medve szívesen segített.

Csibészke

Petrilla Brigitta (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu az erdő szélén. Ebben a faluban élt Gyalu Gyula asztalosmester három fiával. Két fiát már kiházasította, a legkisebb fia, Csibészke még otthon lakott.
Csibészke csintalan gyerek volt. Egy nap édesapja a vásárból hozott neki kakast, kutyát és cicát. Nagyon megörült az állatoknak, mert a csibészség járt megint az eszében. Nem véletlen, hisz Csibészke volt a neve.
Másnap ásott egy nagy gödröt. Friss morzsával csalogatta a kakast a gödör felé, míg bele nem esett a tarajos. Nagyot kacagott a fiú. Az ebédből megmaradt csontra madzagot kötött, és azzal csábította el a kutyust az óljától, míg nem ő is beleesett a gödörbe. Ismét jót nevetett Csibészke.

Az orvosság

Balázs Benjamin (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt az Igazság-tengerén túl a Szeretet-szigetén innen, a Békesség fa tetején volt egy király és 3 fia.
Az öreg királynak nagy bánatára, a palotából hiányzott a békesség. Két idősebb fiú rendszeresen marakodott, vitatkozott, sőt a verekedéstől sem riadtak vissza. Az ifjak, amikor nem egymást bosszantották, a számítógép előtt ültek játszottak, tévéztek, vagy épp buliztak. Irigyek voltak egymásra is, és senkinek sem segítettek, kigúnyolták, aki nem tartott velük gonoszkodásaikban. A legkisebb fiú mindig énekelt és vidám volt. Örömmel segített a kedves dadusnak. Mikor ráért, szívesen kísérte el a királyi vadászt szarvaslesre. Édesapjának János a legkisebb királyfi volt az öröme, és szemefénye.
A királynak azonban nagy gondot okozott, hogy ki kövesse őt a trónon, és ami nagyon fájó volt, kedvencét az íjászat érdekelte, és nem az uralkodás.

Kedves olvasóink!

Új szakaszához érkezett meseíró és meseillusztráló pályázatunk: mostantól kezdve elsősorban olyan meséket várunk, amelyiknek témája, főszereplője az erdő, vagy a legkisebb fiú. Természetesen lehet még a régi szereplőket tartalmazó meséket is küldeni, szívesen fogadjuk azokat is. Ha szeretnél mesét írni, de nincs ötleted, használd az ötlettárat!
Kedvcsinálónak álljon itt az első, erdei témakörben érkezett alkotás:

A fák lázadása

Bényi Kata (4. osztályos) meséje

Egyszer régen a fatanács diadalmas döntést hozott.
- Az emberek bántanak minket, jönnek a fűrészekkel és a baltákkal és kiirtják a rokonainkat – kezdte a vitát a kisfenyő.
- Igen, így van bíró úr – mondta a kisfenyő apja a Tölgybírónak.
- Ugyan miért hibáztatjátok szegény teremtményeket? – kérdezte Fenyő professzor. – Hiszen megfagynának nélkülünk –fejezte be a mondanivalóját kicsit késve.
Kis vita után a tömeg kifütyülte a professzort. A fák az emberek megbüntetését követelték.

A Csingiling

Mike Cintia (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 4.a osztály, az én osztályom. Az elmúlt nyáron elmentünk kirándulni.
Amikor odaértünk, egy gyönyörű szép kastélyt találtunk Csodavárosban. Nagyon meglepődtünk, egy kicsit meg is ijedtünk, de azért három bátor jelentkező mégis akadt, Szabolcs, Laci és Betti, akik elhatározták, hogy megnézik közelebbről.

Nyalka-balga királyfi

Csányi Petra (5. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy királyfi. Esze nem sok volt, nem is nagyon bántotta ez, inkább csak azt nézegette nap, mint nap a tükörben, hogy hogyan áll neki a legújabb divat szerint készíttetett ruhája. Ezért is hívták csak úgy az udvarban, hogy Nyalka-balga királyfi.
Egyik nap az apja megelégelte ezt a sok hiúságot és maga elé szólította a fiát:
- Fiam! Meguntam a semmittevésedet! Le is út, fel is út! Menj el a szomszéd király udvarába! Ő jó barátom nekem, a lánya eszének a híre messze földre eljutott már. Szeretném, ha megházasodnál, elvennéd feleségül ezt az okos lányt! De hozzá csak az eszén keresztül vezet az út!

Az elveszett kisegér

Szöllősi Levente (1. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egércsalád, Cincogiék.
Nagyon szerettek kirándulni, és ezért vitorlázni mentek. Szép csendes napnak indult. Békésen vitorláztak, amíg észre nem vették, hogy egy kalózhajó közeledik feléjük.
Nem sikerült elmenekülniük. Kisebb csetepaté után túszul ejtették Cincogiék legkisebb gyermekét, Emilt.

A furfangos legény

Bacsur Martin (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, és volt neki egy palotája. A palota fenn állt egy domb tetején. Ennek a királynak volt egy lánya, aki nagyon félt a domb alatt rejtőző sárkánytól.
Azt mondta egyszer a király:
- Annak adom a leányomat és a fele királyságomat, aki elűzi a gonosz sárkányt és megvigasztalja a királykisasszonyt! – és ezt nyomban ki is hirdette.

A kissárkány

Antal Erik (1. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sárkánycsalád. Sárkányországban éltek egy hegy tetején, barlangban. Sajnos az összes élelem elfogyott a közelben, alig volt mit enniük. A kissárkány megelégelte az éhezést, és így szólt a szüleihez:
- Elmegyek, keresek ennivalót!
- Menj fiam, járj szerencsével! –szólt a sárkánypapa.

A növények háborúja

Rózsa Judit (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, ő volt a Virágok királya. Családjával, Misi fiával és Enikő lányával élt a palotájában.
Történt egyszer, hogy behatolt országukba a csúf Gyom király. Nagy volt a vita a két király közt. Kitört a háború. Misi és Enikő elbújtak és a rejtekhelyükről nézték a harcot.
Már majdnem elfoglalták a gyomok a virágok földjét, amikor Enikő előbújt a rejtekhelyéről. Amikor meglátták a gyomok, hogy ki áll az útjukba, elnevették magukat. De hirtelen vihar lett, és abba kellett hagyni a harcot. Futottak a Virágok és a Gyomok is fedezékbe.

Boldog Nyuszi karácsonya

Kreizinger Fanni (1. osztályos) meséje

Egy vidám napon a kis nyuszi kiült a fűre. Nagyon szép volt a reggel, és a barátja Tapsi is ott volt. Megérkezett Teki barátjuk is.
Bementek a házba, mert eleredt az eső. Ők a havat várták, de helyette csak az eső jött el. Sebaj, ők mégsem komorkodtak, hanem hozzáfogtak a karácsonyfa díszítéséhez.
Amikor készen lett a mű, kipillantottak az ablakon, és örömmel látták, hogy nagy pelyhekben hull a hó. Nyomban kirohantak és vidám játékba kezdtek. Közben beesteledett.

Rosszcsont nem vész el…

Bartos Lilla (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt két kislány, akik a szüleiktől ajándékba kaptak egy fehér színű kedves, barátságos kutyust, akit Chilinek neveztek el. Sokat játszottak vele, nagyon szerették, ezért egész nap szaladgálhatott kedvére az udvaron és éjszakára sem volt bezárva. Ahogy nőtt, egyre kíváncsibb lett, de az udvaron kívül csak ritkán járt, akkor is csak a gazdáival.
Történt egyszer egy nagyon hideg téli estén, hogy a kapu nem lett jól bezárva, és éjszaka a nagy szél kifújta a kaput. Több sem kellett Chilinek, gondolta szétnéz az utcán is. Elindult balra, aztán jobbra, aztán egyszercsak azt vette észre, hogy bizony nem ismerősek a házak. Kicsi volt még, nem talált haza.

A százfejű sárkány

Kecskeméti Laura, Sin Boglárka, Zsemberi Nikolett (5. osztályosok) meséje

Egyszer volt egy sárkány, aki a lekvárhegyen lakott. Minden reggel finom lekváros kenyeret evett. De nem akárhogy! Mikor lesétált a hegyen, magával vitt annyi kenyeret, amennyit meg akart enni. Lefelé menet mindig belesüllyedt a lába a lekvárba, amikor pedig leért, lekente a lábáról a lekvárt, és kész is volt a finom reggeli. Bár egy kicsit lábízű volt.

Az okos vándor

Szeverényi Stella (4. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu. Ebben a faluban élt egy igen-igen szegény vándor, akit Ernőnek hívtak.
De ő aztán nagyon okos volt, a csillagász, az udvarmester, de még a király tanácsosai is megirigyelték okosságát. Hanem egyszer történt, hogy a királyt nagy bánat érte. Egy hatalmas sárkány elvitte egyszem lányát. Olyan hatalmas volt, hogy nem is egy, hanem huszonnégy feje volt. Mit volt mit tenni, a király kihirdette, hogy aki visszahozza a lányát, az megkapja a királykisasszony kezét, és a fél országot.
Jelentkeztek deli vitézek, királyfiúk, cigányok, parasztok, de senki sem tért vissza a keresésből.  Gondolt egyet ekkor Ernő, elment a királyhoz, és bejelentette neki, hogy elmegy ő is és megkeresi a lányát.

Az elvarázsolt királylány

Deák Péter (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen is túl, élt egyszer egy vándor. Ez a vándor évek óta járta a világot. Hegyen át, völgyön át vándorolt, hogy megtalálja a helyét a világban.
Ahogy barangolt, meglátta, hogy az útja egy erdőn vezet keresztül. Mivel bátor és erős legény volt, ezért bemerészkedett az erdőbe. Hamarosan elérkezett az este, és az erdőt beborította a sötétség. A vándor nem látott az orráig sem, és nem tudta, hogy merre menjen tovább. Ekkor meglátott egy kunyhót, ahonnan kicsi fények szűrődtek ki. Elindult a ház felé, és bekopogott.

A vándor segítsége

Dinnyés Diána (4. osztályos) meséje

Volt egyszer egy nagyon jószívű királylány. Csak egyetlen hibája volt: egy nagy púppal született.
Ezért nagyon szomorú volt, és elbujdokolt. Ment mendegélt, és találkozott az ördöggel. Az ördög látta, hogy mi a baja a lánynak, ezért ezt ajánlotta neki:
- Gyere velem a pokolba, és ha ott nekem hét napig dolgozol, akkor segítek rajtad!

A szeretet ereje

Antal Regina (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen is túl, élt egyszer egy Sári nevű sárkány. Ezt a sárkányt nagyon szerette az anyukája és az apukája. Mivel egyedüli sárkánygyerek volt, hozzászokott, hogy csak vele törődtek, vele játszottak a szülei. Ám tudta, hogy egyszer ennek is vége lesz, ha kistestvére születik. Eljött ez a nap is, és meg is született a kis sárkánybaba. Ettől a naptól kezdve Sári úgy érezte, hogy szülei csak a kistestvérrel törődnek, ezért elhatározta, hogy megszökik otthonról.
Ugyanekkor a szomszéd királyságban élt egy királylány, aki szintén egyedüli gyerek volt, mint Sári. Neki is született egy kistestvére, emiatt ő is úgy érezte, hogy elhanyagolják a szülei.  Felvette hát a lábára az aranycipellőjét, vállára terítette az ezüstpalástját, és ő is útnak indult.