A mi meséink

"Írjunk együtt mesekönyvet!" Meseblog általános iskolások részére.

Email címünk

Várjuk meséiteket az amimeseink@gmail.com email címre!

Rajzok

Hozzászólások

Naptár

május 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Címkék

Rovatok

Tornyai Fanni: A feketerigó család

2011.03.21. 21:02 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A feketerigó család

Tornyai Fanni (2. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, egy feketerigó pár. Boldogan éldegéltek a magas tölgyfa ágán épített fészkükben.. Örömük tavasszal vált teljessé, amikor is fiókáik kikeltek a tojásokból. Négy kicsi rigó kukucskált ki a fészekből. Próbálták felfedezni az őket körülvevő világot. A fészekben az anyukájuk tanította nekik az éneklést. Apukájuk eközben ennivalót keresett nekik. Nagyon szerették a gilisztát, kukacot és a bogarakat.
Ahogy teltek a hetek cseperedtek a fiókák is. A játék és éneklés mellett már az élelmiszerszerzés is kezdte foglalkoztatni őket. Kérték apukájukat, tanítsa meg nekik, hogyan kell repülni. Eleinte nem ment könnyen, de napról-napra ügyesebbek lettek. Az öreg tölgy körül repkedtek és annak tövében játszottak.
Az egyik nap messzire merészkedtek. Sajnos észrevette őket egy éhes macska. A feketerigók nem figyeltek fel rá, így azt sem látták, hogy követi őket a fészkükhöz. Szerencsére a tölgyfára nem tudott felmászni utánuk. Azonban minden reggel a fa alól figyelte az éneklésüket. Arra várt, hogy elkaphassa a madarakat. A rigók pedig nem merték a fészküket elhagyni. Okosak voltak, így kieszeltek egy tervet, hogyan szabadulhatnának meg a macskától. Támadt egy jó ötletük. Lementek a fűbe, hogy a kandúr meglássa őket. A fa elé álltak és elkezdtek csiripelni. Ekkor a macska támadásba lendült, szaladt a rigók felé. Mikor már majdnem odaért, a madarak felrepültek, a macska pedig teljes erővel nekirohant a fának. Talán el is szédült egy kicsit. Hamar rájött azonban arra, hogy a rigók túljártak az eszén. Azóta a macska haragszik a feketerigókra, és igyekszik még a fészküket is messzire elkerülni.
 

Zsemberi Tamás: A három vadász és a sas

2011.03.21. 07:01 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A három vadász és a sas

Zsemberi Tamás (3. osztályos) meséje

Élt egyszer három vadász. Az egyiket Jonesnak a másikat Tomnak, a harmadikat pedig Jamesnek hívták.
A három vadász ritka állatokra vadászott. Megtudták, hogy már csak néhány réti sas él. Elhatározták, hogy holnap lőnek egyet.
Reggel kimentek az erdőbe és onnan fel a hegyre. Ott találtak egy sast. Le akarták lőni, de csak a szárnyát találták el. A sas lezuhant egy törpe háza mellé. A törpe kinézett az ablakon, mert hallott egy puffanást. Meglátta a sebesült sast. Kiment hozzá, és meggyógyította. A sas nagyon megörült hogy újra tud repülni. Ráadásul a törpe teljesítette a sas egy kívánságát. Ő azt kérte: ő legyen a vadász, és a három vadászból legyen sas. Úgy is lett de csak egy napig.
Most ő vadászott a három sasra. Estére mindenki visszaváltozott, és a vadászok megfogadták, hogy soha többet nem lőnek védett állatokra.
A sas hazarepült a fészkére. A tojásaiból hamarosan kis sasfiókák keltek ki. Mivel senki nem vadászott rájuk, fel tudtak nőni. Pár év múlva már negyven sas élt az erdőben. Az emberek pedig figyelni kezdtek a réti sasok védelmére.
Itt a vége, fuss el véle.
 

Polgár Dávid: A bátor testvérpár

2011.03.20. 19:31 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A bátor testvérpár

Polgár Dávid (2. osztályos) meséje

Volt egyszer egy bengáli tigris, úgy hívták, hogy Aranyszem. Banglades erdőiben élt, távol az emberektől. Egyszer két kölyköt hozott a világra. Az egyik, akit úgy hívtak, Csintalan, sokat rosszalkodott, bántotta a testvérét, és sokszor csavargott. Testvére, Gyorslábú, pedig mindig jól viselkedett. Egyszer elveszett Csintalan. Gyorslábú vette észre, és utána ment. Több órán keresztül kereste az erdőben, amikor egy tisztás felől emberek hangját hallotta. Odalopózott, és elbújt egy bokor mögé. A tábortűz mellett négy orvvadász beszélgetett, kezükben puskát szorongattak. A tisztáson Gyorslábú sok ketrecet látott, és bennük állatokat. És ekkor meglátta a testvérét.
- Most mit csináljak? Segítek rajta!- gondolta.
Csendben odalopakodott a ketrechez, és kiszabadította Csintalant.
- Szabadítsuk ki a többi állatot is!
- Rendben- mondta Csintalan.
Kiszabadították az összes állatot, de az orvvadászok meglátták, és üldözőbe vették őket. Az állatok bemenekültek az erdőbe, de a vadászok követték, és megsebesítették Gyorslábút. Szerencsére az orvvadászok nyomukat vesztették, minden állat hazatért, és a két tigriskölyök is visszajutott az anyukájához. Aranyszem nagyon mérges volt, és azt kérdezte:
- Anyám! Én vagyok a hibás- lépett elő Gyorslábú.- Mert elszöktünk, Csintalan csapdába esett. De szerencsére sikerült megmenekülnünk.
- Látom, te viszont megsebesültél.
- Igen, de semmiség- mondta Gyorslábú.
Ezen az éjszakán Csintalan nem tudott aludni. Nagyon bántotta, hogy Gyorslábú hazudott miatta. Odasomfordált az anyukájához, és bevallotta az igazat.
Aranyszem magához hívta a két fiát, és azt mondta:
- Gyorslábú! Igaz, hogy bátor voltál, és megmentetted a testvéredet meg az állatokat, de máskor mondj igazat!
- Csintalan! Örülök, hogy megmondtad az igazat, de máskor fogadj szót!
És lefeküdtek aludni.
 

Juhász Lilianna: Jancsi, Bundás és a kis gólya

2011.03.20. 07:55 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

Jancsi, Bundás és a kis gólya

Juhász Lilianna (2. osztályos) meséje

Jancsi és Bundás, a kuvasz, egy őszi napon együtt csavargott a tanya mellett. Nem messze a tanyától, a patakparton jártak, amikor kutyacsaholásra figyeltek fel.
Bundás a csaholás felé szaladt. Látta, hogy egy kis puli egy rókát akar távol tartani egy mozgó tollfészektől. Hangosan morogva sietett a segítségére a pulinak. A róka, amint meglátta Bundást, farkát behúzva menekült. A puli alig engedte Jancsit a madárhoz. A fiú látta, hogy a tollfészek egy törött szárnyú gólyát rejt. Karjába vette a sérült állatott és elindult a tanya felé. Bundás mordult egyet, mintha azt mondaná, mi legyen a pulival. Jancsi úgy gondolta, hogy azt is magával viszi. Így egy gólyával és egy másik kutyával értek haza. Jancsi apukája megnézte a gólyát.
- Na ez se repül az idén Afrikába – állapította meg. – Itt marad télen nálunk, majd tavasszal elengedjük. Addig csak meggyógyul. A bolhafészek is maradhat – nézett kedvesen a pulira. – Jó lesz másik házőrzőnek.
Így Jancsi elnevezte Bolhásnak a kedves kis pulit. A történetem itt véget ért, majd folytatom tavasszal.
 

Gedó Alexandra Fanni: Arni és Ráró hihetetlen története

2011.03.19. 20:43 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

Arni és Ráró hihetetlen története

Gedó Alexandra Fanni (2. osztályos) meséje

Történetem nem most történt, de nagyon jól emlékszem, hogy is volt. Két szép állat egymásra találását mesélem el, remélem, úgy ahogy az megtörtént.
Arni a sárga labrador, Ráró pedig egy paci, kik a mi farmunkon éltek sok más állattal együtt. Voltak ott tyúkok, kakas, birkák, egy kecske Mike, aki kutyusokat nevelget, volt ott pulyka is, Ricsi, aki nagyon szelíd volt, a neve hallatán már ott is volt a lábam körül. Én is segítettem az állatok ellátásában, de persze apukámé volt a fő feladat. Történt egyszer, hogy kilovagoltam Ráróval, akit kis csikó kora óta mi neveltünk. Kezes állat volt, és sok időt töltöttünk együtt. Ráró tarka szőrű nagy sörényű ló volt.

Garami Erik: A vidrával való találkozásom

2011.03.19. 06:58 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A vidrával való találkozásom

Garami Erik (3. osztályos) meséje

Egy hűvös őszi délutánon sétáltam az erdőben. Szép, nagy erdő volt ez, tele állatokkal. A madarak néha csiripeltek. A kedvenc állatom a vidra, de még sosem találkoztam vele, pedig minden álmom ez volt.
Sétáltam a folyó mellett. Eszemben tartottam anyukám intését, hogy ne menjek közel a vízhez, mert veszélyes. Ágak reccsenését és valami furcsa hangot hallottam, mintha fütyült volna valaki. Elbújtam egy bokor mögé és onnan figyeltem a vidrákat. Hármat láttam; egy nagyot, két kisebbet. Amikor kiléptem a bokor mögül, a három állat elszaladt. Azonban a nagyobbik súlya alatt eltört egy faág és beszorult a lába. Ott jajveszékelt szegény. Kétségbeesette nézett a többiek után. Ők már régen eltűntek a hódok által odahordott gallyak között. Odamentem segíteni neki. Ahogy közeledtem felé, még inkább húzni kezdte a lábát, de csak rosszabb helyzetbe került. Végül feladta, és lekuporodott. Nagyon félt szegény. Miután kiengedtem a beszorult a lábát, elfutott a társai után. Nagyon aranyos volt.
Hazaérve elmeséltem anyunak, aki nagyon örült, bár meg is ijedt egy kicsit, mert nagyon közel voltam a vízhez. Szerinte bele is eshettem volna, de így megmentettem a pusztulástól egy veszélyeztetett állatot. Sajnos nem tudtam őket megsimogatni. Na majd legközelebb.
 

Dér Dorottya: A tökéletes csere

2011.03.18. 20:18 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A tökéletes csere

Dér Dorottya (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy dzsungel. Abban a dzsungelben élt a színes tollú papagáj, az óriási kobra, a hatalmas feketepárduc, az aranyos kismajom, az erős elefánt és a tigris mama kölykeivel. Ahogy minden állatnak, nekik is voltak nevei. A papagájt Pákítónak hívták, az óriási kobrát Kának, a feketepárducot Bagirának a kismajmot Majmócának, az elefántot Orminak, a tigris mamát pedig Shenának.
Egy szép napon Shenának kölykei születtek. Amikor felcseperedtek egy kicsit, Shena pirkadatkor kivitte a kölykeit egy nyílt mezőre, hogy vadászni tanítsa őket. Ezt megleste a vadász, és kigondolt egy tervet. Persze ezt az elővigyázatos tigris azonnal észrevette, és rábömbölt a vadászra. A vadász pedig úgy megijedt, hogy nagyon gyorsan elinalt a környékről. Shena félt hogy visszajön, ezért inkább hazavitte a kölykeit, ott legalább biztonságban voltak.

Bajkán Imola: Bob az iskolában

2011.03.18. 06:39 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

Bob az iskolában

Bajkán Imola (3. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt a faluszéli kis házikó udvarán élt egy kutyus, kinek Morzsa a neve. Morzsa kutyának volt egy jó barátja Bob. Ki sem találnátok, hogy ki volt Ő! Ez az állat egy icike-picike fürge bolha, ki a kutya füle tövében lakott. Nagyon jó barátok voltak, sokat beszélgettek, a téli hideg napokon Morzsa kutyaházában. Bob az utóbbi időben nagyon rászokott az éneklésre, amit persze a kutyus napról-napra nehezebben viselt a fülével.
Egy nap aztán, nagyon dühös lett. Közölte Bobbal, hogy itt a vége a barátságuknak. Oly sokat kérte, hogy hagyja abba a kornyikálást. Menjen, keressen új otthont, mert itt helye tovább nincs. A pökhendi bolha, beugrált a házba. Gyorsan talált is magának, új kuckót. Beugrott a kis Kati szemüvegtokjába. Másnap reggel nagy örömére elindultak az iskolába. Az udvaron kiabált a kutyusnak. - Te csak az udvart ismered, én viszont a világot látni megyek!
Az iskola nagyon tetszett neki. Haza induláskor viszont baj történt. Pakolás közben, lesodródott a földre a tok. Kati gyorsan felkapta, a táskájába tette és szaladt is haza. Bob pedig ott maradt teljesen egyedül az iskolában. Mire besötétedett már nagyon unatkozott. Teljesen rekedtre énekelte magát és oly jó lett volna, valakivel beszélgetni. Az éjszaka rettenetesen telt. Alig várta, hogy a gyerekek újra suliba jöjjenek. Amikor Kati megérkezett már ugrott is vissza a szemüvegtokba. Haza felé mikor az udvarba értek, már szaladt is a régi barátjához. Kérlelte Morzsit, hogy fogadja vissza. Ígéri csendes lakó marad. Morzsa kutya visszafogadta, mert neki is rossz volt egyedül. Azóta jókat beszélgetnek, ha meg nem haltak.
 

Ángyán Ivett: Az erdő megmentése

2011.03.17. 20:20 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese környezetvédelem orosháza

Az erdő megmentése

Ángyán Ivett (2. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ebben az erdőben nagyon sok kedves állat élt. Tele volt bokrokkal, fákkal, cserjékkel, amik otthont nyújtottak az erdő lakóinak. A fák lombja között mókusok éltek. Sok makkot gyűjtöttek télire. Hazavitték az odúba. A mókusok jó barátok voltak, sokszor mentek el játszani az erdő mélyére. Vaddisznókkal, őzgidákkal, borzzal, ürgével, vakonddal játszadoztak együtt. Egyszer arra lettek figyelmesek, hogy jönnek a markolók. Ki akarták vágni a fákat, amelyeken az állatok laktak. Az állatok tanakodtak, hogy hogyan állíthatnák meg a gépeket. Végül kitalálták, hogy a vakond lyukat ás, így a gépek elakadnak. A többiek pedig csapdákat építenek. Az állatok nyertek! Ünnepséget rendeztek. A mókus makkot, az ürgék növényeket vittek az ünnepségre. Sok versenyt rendeztek. A vakond volt a bíró. A széncinege figyelte a versenyt. A fülemüle mondta a vigyázz, kész, rajtot. Estére az állatok békésen feküdtek le.
 

· 1 trackback

Kéri Martin: Mai béka mese

2011.03.17. 06:50 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

Mai béka mese

Kéri Martin (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki minden nap gyalog ment iskolába a városhoz közeli tanyájukról.
Egyik nap, miután vége volt a tanításnak, szokás szerint hazafelé sétált. Ahogy ment, mendegélt, az út szélén meglátott egy békát, amint az keservesen sírdogált. Ahogy jobban megnézte, a béka fején egy pici koronát látott. Megszólította a békát:
- Hát te miért sírsz, bántott valaki?
- Ne is kérdezd, nagy az én bánatom! Vége van a télnek, és a népemet át kellene juttatni az út túloldalán lévő nagy mocsárhoz. Csakhogy az udvari varázslóm megbetegedett, influenzás lett. Amíg ő meg nem gyógyul, a varázsereje sem működik, nem tudja átvarázsolni a békákat a másik oldalra. Ha pedig ez H1N1 vírus, akkor nagy bajban vagyunk! Őt is meg kellene gyógyítani és nekünk is át kell jutnunk valahogy az úton, a sok autótól veszélyben van az életünk. Tudnál nekünk ebben segíteni? Ha igen, cserébe teljesítem egy kívánságodat! – mondta a béka.

Mágocsi Gergő: A bajba jutott bálna

2011.03.16. 18:59 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A bajba jutott bálna

Mágocsi Gergő (3. osztályos) meséje

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kis bálna valahol az óceánok mélyén. Úgy hívták, hogy Bálna Berci.
Egy nap barátaival Uszival és Robival, a két fókatestvérrel gondoltak egyet és kiúsztak a nyílt óceánra. Vígan ficánkoltak, játszadoztak. Hirtelen egy sejtelmes nagy árnyék jelent meg felettük. Ahogy közeledett, egyre nagyobb és félelmetesebb lett. Berci és barátai ijedtükben moccanni sem mertek. A sötét árny, ami feléjük tartott egy halászhajó hálója volt. Mire feleszméltek, már késő volt. A két fóka kikerülte a hálót, de Berci nem bírta.
- Mit csináljunk Berci? – kérdezte Uszi és Robi.
- Hozzatok segítséget! – válaszolta a kis bálna kétségbeesetten.
A fókafiúk azonnal elindultak. Sok idő telt el, míg megtalálták Berci szüleit. Elmondták nekik, hogy mi történt.
- Szóljunk a ti szüleiteknek is, és együtt szabadítsuk ki Bercit! – mondta bálna papa.
Megkeresték a fókák szüleit és elindultak Berci segítségére.
Mikor a fogságba esett bálnához értek, édesanyja így szólt:
- Mi majd eltereljük a halászok figyelmét! – és a hajótól nem messze kiugráltak a vízből.
Az emberek felfigyeltek rájuk és elindultak feléjük. A bálnák farokúszójukkal akkora hullámokat vertek, hogy azok messze sodorták a halászhajót a hálótól. Eközben a fókák elrágták a hálót és Berci végre valahára kiszabadult. A fóka és a bálnacsalád megkönnyebbülten úsztak egymáshoz. A halászok hiába keresték, nem találták őket.
Berci boldogan úszott haza családjával. Megfogadta, hogy többé nem lesz felelőtlen, és nem sodorja veszélybe se magát, se barátait.
 

Erostyák Rebeka: A lecke

2011.03.16. 06:59 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese környezetvédelem orosháza

A lecke

Erostyák Rebeka (4. osztályos) meséje

Hol volt, hogy nem volt, volt egyszer egy tündér. Ennek a tündérnek volt egy varázsgömbje.
A varázsgömbjén keresztül látta, hogy az emberek jót vagy rosszat csinálnak. Mindig megjutalmazta őket, amikor észrevette, hogy tesznek valamit a környezetükért. Például fákat ültettek, vigyáztak az erdő tisztaságára, megetették télen az állatokat vagy nem pazarolták a vizet.
Ahogy múlt az idő, az emberek elfelejtették, hogy óvni kell a Földet. Mindenkinek egyre több dolga akadt és már nem figyeltek másra, csak magukra. Ezt a tündér is észrevette és figyelmeztette őket, hogy ha így folytatják, körülöttük minden elpusztul. Ám senki nem figyelt rá! A tündér úgy gondolta, hogy az emberek csak akkor fognak hallgatni rá, ha megleckézteti őket. Minden nap eső esett, villámlott, egyre több állat pusztult el, majd hirtelen szárazság lett. Szerencsére valakinek eszébe jutott, hogy a tündértől segítséget kérjen, ám az visszautasította a kérését. Azt tanácsolta neki, hogy fogjanak össze és mentsék meg a vizeket, az állatokat és növényeket.
Az emberek megtanulták, hogy a legtöbbet ők tehetik a környezetükért, és ezentúl védték és óvták a Földet. A tündér mosolygott és hatalmas szivárvány lett az égen.

Soós Gitta: Mentsük meg Napsugár hercegnőt!

2011.03.15. 19:20 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

Mentsük meg Napsugár hercegnőt!

Soós Gitta (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lepke hercegnő, akit Napsugárnak hívtak. Annyira szép volt, hogy még a nap sugarai is megcsodálták. Volt két testvére.
Egy nap a király elhatározta, hogy elmennek Gombatetőre, de útközben megláttak egy gyereksereget, amely sátorozni indult. Az egyik gyermek sorra fogdosta a lepkéket. Napsugár hercegnő közelebb merészkedett, de jaj…!
- Elkaptak! Segítség!  - kiabált Napsugár.
Két nővére rögtön apjuk tudtára adta a történteket. Amikor a király megtudta, ezt hirdette ki:
- Lovagi próbát rendez a királyi udvar! Legyen bárki: lovag, gazda vagy királyfi, aki megtalálja lányom és megmenti, annak odaadom fele királyságomat és elveheti a kislányom feleségül.
Jöttek aztán borzak, férgek, majmok, tücskök. Mindegyik üres kézzel jött vissza. Végül beállított a szarvasbogár, kinek teste páncél, de mégis szegény volt.
- Indulj hát te is fiam szerencsét próbálni, hátha üti a markodat valami!
Ment is szerencsétlen hét nappal és hét éjjel, mire rátalált a hercegnőre egy gyerek sátrában. Abban is egy üvegecskében, ott hevert a pillangó szép csendben és várta, hogy egy lovag megmentse. Ám mire a megmentője odaért, ő már ájultan rogyott össze. A szarvasbogár szépen, óvatosan kivette a lepkét és megkérte a hangyákat, hogy egy levélre fektessék rá és húzzák el a palotába. A sötétaljú hangyaboglárka lepke – Napsugár – felriadt a nagy csörömpölésre, amit a szarvasbogár nagy igyekezetében csinált. Vidáman repkedte körbe a megmentőjét. A lepkék királya boldogan ölelte magához lányát. Lepkefalván nagy lakodalmat csaptak, az emberek pedig gyönyörködtek táncukban.
Óvni és védeni kell az állatok természetes élőhelyét, hogy sokáig köztünk élhessenek. Élni csak szabadon lehet!

 

Tóth Barbara: A fekete hiúz története

2011.03.15. 14:30 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A fekete hiúz története

Tóth Barbara (4. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hiúz. Ennek a hiúznak született öt kis kölyke. Mindegyik egészséges volt, ám az egyik máshogy nézett ki, mint a testvérei. Fekete volt és félénk. Azt gondolta az anyukája, ha majd megnő, talán megváltozik. Sajnos nem így történt. Telt-múlt az idő és két éves játszadozó kölykökké váltak. A kis feketét mindenből kiközösítették a testvérei. Nem engedték meg neki, hogy játsszon velük, mindig gúnyt űztek belőle az udvarban. Nem volt egy igaz barátja sem. Egyszer viszont a gazdájuk már nem tudta eltartani őket, ezért el kellett adnia. Lefényképezte és plakátokat rakott ki róluk. Arra járt egy férfi, aki a lányának keresett új állatot. Meglátta a hirdetést és elment megnézni a hiúzokat. Az apa az egyik szépet szerette volna megvenni, de a gyermeke a kis feketére mutogatott.
- Apu, apu a feketét, olyan aranyos! - mondta.
- Jó. Megvesszük! Mennyibe kerül? – kérdezte.
- Az a kölyök? Öööö… nem is tudom. Tudják mit, elvihetik ingyen, másnak úgy sem kell! – felelte a gazdája.
- Köszönjük!
- Gyere, te fekete szépség! Biztos tetszeni fog a lakásunk. Az előző macskánknak használhatod a kifutóját! Így kinn is biztonságban lehetsz. Bemutatlak a többi állatnak is, de mi legyen a neved? Legyen például Pamacs!
Miközben mentek hazafelé a hiúz arra gondolt, milyen jó lesz, hogy végre lesz egy barátja.
Végül nem is csak egy barátra lelt, hanem az egész udvarban szerették őt. Bár más volt mint a többi, de kedvesebb volt mint a testvérei.

 

Éliás Ádám: A két jó barát

2011.03.14. 11:25 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese környezetvédelem orosháza

A két jó barát

Éliás Ádám (2. osztályos) meséje

Egyszer volt egy hód, akit Hód Levinek hívtak. Ez a hód nagyon ügyes kezű volt. Hatalmas gátakat épített a folyón. Egyszer a hód legjobb barátja Sün Béla beleesett a vízbe. Hód Levi először nem vette észre, hogy jajveszékel a barátja. Amikor meglátta, hogy Sün Béla bajban van, odaszaladt és kihúzta a vízből. A sündisznó megköszönte a segítségét. Megígérte, hogy a jó tettet meghálálja. Hazamentek. Másnap reggel a sün elment a hódhoz.
Megkérdezte: - Segíthetek-e valamit?
- Igen - mondta a hód.
- Na és mit?
- Tüskéiddel szedd ki a gáton fennakadó szemetet, ami eltorlaszolja a víz útját! Gyűjtsd egy kupacba! Így nem szennyezi tovább a folyót és nem pusztul el az élővilága - válaszolta a hód.
Ezután mindennap találkozott a két barát és együtt takarították a folyót. Ezzel is védve a környezetünket.
 

Gálik Emese: A varázslat

2011.03.14. 00:00 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A varázslat

Gálik Emese (2. osztályos) meséje

Egyszervolt, hol nem volt, volt egy gonosz kislány. Valahányszor meglátott egy békát, megfogta és megkínozta.
A békák összedugták a fejüket és kérdezték egymást, hogy ezután mit csináljanak. Eldöntötték, hogy elmennek az erdei tündérhez. Összeszedték a kis holmijukat és útnak indultak. Sokáig mendegéltek és egyszer csak megérkeztek az erdei tündér házához. A tündér adott egy kis üveget, amiben varázspor volt.
- Ezt szórjátok a lányra, amikor újra bánt titeket!
- Mi lesz vele?- érdeklődtek a békák.
- Majd meglátjátok!
A békák hazamentek, majd kíváncsian várták, mikor jön vissza a kislány. Végre megérkezett. A lány lehajolt, hogy újra megfogjon egy varangyot. A levelibéka leugrott a fáról és rászórta a varázsport. A lány egy pillanat alatt békává változott. Ezután másképp látta a világot, minden nagy lett. Meglátta, hogy a békák milyen hasznosak, szúnyogot, legyet fognak. A békává változott lány elszomorodott, most tudta meg, miért jó a béka. Már nem akarta őket többé bántani.
A lány visszaváltozott emberré és soha többé nem bántott semmilyen állatot.

El-Maghraby Ramzy: A farkas és az ember

2011.03.13. 10:20 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A farkas és az ember

El-Maghraby Ramzy (3. osztályos) meséje

Azt mesélik, hogy egyszer régen, nagyon régen, az ember és a szürke farkas barátságot kötött. A történet ott kezdődött, hogy a szürke farkas nemzet kihalóban volt.
A szürkefarkasok király összehívta a farkasok nagy gyűlését.
- Barátaim – kezdte el a király a beszédét. – Véget kell vetni a háborúnak az emberrel! A harcban sok társunk lelte halálát, ezért kössünk békét az emberrel.
Elhatározták, hogy egy követet küldenek az emberhez, nehogy a sok farkas láttán megijedjen és visszájára forduljon a dolog. A követ útközben töprengett, hogyan szólítsa meg az embert. Azt tervelte ki, hogy felajánlja a farkas nemzet szolgálatait. Azt remélte, hogy így meggyőzheti az embert békés szándékáról és cserébe sikerül egyezségre jutni. A farkas éhesen, fáradtan rátalált az ember lakta helyre. Megszólította az embert. Messziről kiabálta:
- Hé ember, békét kötni jöttem! Kérlek ne bánts!

Darók Zoltán: A cinege és a nagy család

2011.03.12. 20:05 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A cinege és a nagy család

Darók Zoltán (2. osztályos) meséje

Élt a kertben egy cinke papa és egy cinke mama. Azon gondolkoztak, hogyan bővítsék fészküket, hiszen hamarosan itt lesznek a kis cinkék.
Elaludtak mélyen és álmodoztak róla. Reggel, ébredés után, a mama óvatosan forgatta a tojásokat a fészekben. Ragyogóan sütött a nap. Szárnyaival nyújtózkodott egy nagyot és rendbe szedte színes tollait. A cinkepapa elment, hogy meghívja barátaikat egy piknikre. A piknikre megérkeztek a testvéreik a fakopáncs és a feketerigó. Jókat beszélgettek és eszegettek. Közben élelmet is gyűjtöttek. A cinke mama közben melegítette tojásait. Újból álomba merültek. Másnap érkeztek a segítő barátok. Szorgalmasan dolgoztak. A fészek lassan elkészült. Olyan szép lett, mint a palota. Lassan repedeztek a tojások. Kikeltek a cinke gyerekek. Cinke papa és cinke mama szorgalmasan gondozta őket.
Barátaik sűrűn látogatták a népes családot. Boldogan élt tovább a család a gyönyörű új palotájukban.
 

Mészár Zsófia Alexandra: A „Három kislány” parkja

2011.03.12. 11:03 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese környezetvédelem arad

A „Három kislány” parkja

Mészár Zsófia Alexandra (5. osztályos) meséje

Egy V. osztályos kislány iskolába menet minden nap elhaladt egy elhagyatott terület mellett. Ez egy nagyon csúnya hely volt, mivel a felnőttek oda hordták a szemetet ami napról napra szaporodott. A kislány elhatározta, hogy megmenti ezt a területet, de senki sem hitt neki és még ki is nevették.
Egyik nap nagyot gondolt és elment a rendőrségre segítséget kérni. A rendőrök is elutasították, mondván, hogy nincs idejük ilyesmivel foglalkozni. Volt ott egy idősebb rendőr bácsi aki sokat kirándult és nagyon szerette a természetet, a tiszta levegőt, az illatos virágokat. Ő megértette a kislányt és ezért segített neki. Szerszámokat szerzett, szemetes zsákokat, ásót, kapát, gereblyét, locsolót. A kislány megkérte a két barátnőjét, hogy segítsenek neki. Ők örömmel mondtak igent és elkezdték a nagytakarítást. Sok ideig tartott a munka, de a csúnya szeméttelepből sikerült egy gyönyörű parkot varázsoljanak, amelyik tele lett fákkal és virágokkal.
Azóta az a hely lett az emberek kedvenc helye. Oda jártak sétálni és friss levegőt szívni. Az iskola igazgató bácsija padokat rakatott a parkba, hogy az idősebbek is megpihenhessenek. Így lett a három kislány a város példája, a park neve pedig „Három kislány parkja”.
Mindig szóljunk rá azokra akik szemetelnek!!!
 

Berencsi Emese: A buta perzsaleopárd

2011.03.11. 18:48 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A buta perzsaleopárd

Berencsi Emese (2. osztályos) meséje

Az erdőben élt egy kunyhóban egy varázsló. Egy este a varázsló egy kotyvalékot csinált magának. Kitette az ablakba.
Az erdő állatai tanakodtak, amikor meglátták az ablakban lévő főzetet. Egyszer csak megszólalt a rénszarvas:
- Hát nem élhetünk úgy, hogy ne tudjuk meg mi lesz velünk ettől a kotyvaléktól.
- Kedves barátaim! Én majd kiderítem, mire készül a varázsló - mondta a perzsaleopárd és odament az ablakhoz, majd megkóstolta az ablakba kitett folyadékot. Attól rosszul lett és puff eltűnt. Az állatok keresték, de hiába. A perzsaleopárd meg akart szólalni, de nem tudott beszélni. Aztán kijött a varázsló, aki megtartotta a szokásos névsorolvasást, hogy megvan-e minden erdőlakó.

Bolla Antónia: A mentőakció

2011.03.11. 06:55 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese erdő orosháza segít

A mentőakció

Bolla Antónia (2.osztályos) meséje

Harkály Bence  a tavaszi úton sétált és meglátott egy beteg fát. Gyorsan felugrott rá és elkezdte vizsgálni, kopogtatni.
Amint kopogtatja jóízű falatok után kutatva, egyszer csak egy háló repül rá. Hiába csapkodott, egyre inkább belegabalyodott. Bencét, a kis harkályt elrabolta a vadász. Arra repült Csipi fecske és meghallja a keserves sírást.
Leszáll Csipi a fűre és azt mondja:
- Ne aggódj Bence, hozok segítséget!
- Köszi, Csipi. Kérlek, segíts!
Csipi elrepült és szólt Fredinek, a kis sünnek, túzok Lilinek és hermelin Herminek, hogy jöjjenek segíteni Bencén. Éppen akkor jött a vadász az erdőből haza.
- Siessetek barátaim!- sikoltotta Bence a szűkös ketrecből.
A vadász már majdnem otthon volt, tehát gyorsan kellett cselekedni.
Lili akrobatikus mutatványokkal elterelte a vadász figyelmét és eközben megadta a jelet Fredinek. Fredi gyorsan belebújt a vadász nadrágjába és jól összeszúrkálta a lábát.
Úgy elfutott a vadász, hogy még az út is porzott utána. Eközben hermelin Hermi kiengedte a kis harkályt a ketrecből. Bence megköszönte barátainak a segítségüket és vígan mentek játszani.
 

· 1 trackback

Barna Márton: A megmenekült kis vakond

2011.03.10. 19:35 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A megmenekült kis vakond

Barna Márton (3. osztályos) meséje

Egyik reggel kertünkben a szépen nyírt gyepünkön földtúrások jelentek meg. Apa először azt hitte, hogy magyar vizsla kutyánk csinálta mindezt. Tódor nevű kutyánk már-már el is vállalta a kártételt, amikor arra figyeltünk fel, hogy a fűben újabb bucka nő. Figyelmünk egyből arra terelődött, ekkor rájöttünk, hogy a bucka építő nem más mint a kertészet réme a vakond.
Apukám sietve a szerszámos kamra felé indult, ahonnan ásóval a kezében tért vissza.
Felkiáltottam- Apa ne! A vakondot nem szabad bántani! Azt tanultuk az iskolában a környezetismeret órán, hogy az védett állat. Akarod tudni, hogy miért?! Mert nem növényevő a férgekkel táplálkozik. Kedvenc csemegéje a földigiliszta, lótücsök. A növényeket nem rágja meg csak alagút ásás közben kitúrja azokat.
Ezek után megvártuk, amíg a túrásból kimászott a szürkésbarna kis állat. Mielőtt vissza fúrta volna magát a földbe Apa kesztyűben elfogta a grabancát. A házunk előtt lévő ligetbe kivittük a megriadt állatkát. Ott azután szabadon engedte a vakondot.
Az nem is tétlenkedett, azonnal ásni kezdett keresve az újabb lakóhelyet. Örültem, hogy láttam élőben vakondot és most már apa is tudja, hogy a vakond védett állat, bántani nem szabad.
 

· 1 trackback

Fodor Tímea: A kis madár meséje

2011.03.07. 19:44 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese arad segít

A kis madár meséje

Fodor Tímea (2. osztályos) meséje

Vidáman éltünk a városszéli erdőben szüleimmel és testvéreimmel. Már repülni is próbálgattunk!
Egy szép derűs napon kiránduló gyerekek érkeztek. Arra figyeltünk fel, hogy két fiúcska késsel vési azt a fát, amin lakunk.
- Tudjátok-e gyerekek, hogy azt, amit csináltok még a tábla is tiltja? Ne tegyetek
soha többé ilyet!
Amint ezt kimondtam, hallom, hogy anyám szólít. Alig repültem egy keveset, erős fájdalmat éreztem a szárnyamban. Többre nem emlékszem. Az erdészházban ébredtem fel. Egy kislány tartott a kezében, és az erdész bácsi tette sínbe a szárnyamat. Kaptam enni és inni is. Visszavittek a szüleimhez.
Az erdész bácsi megmagyarázta a gyerekeknek, hogy ne bántsák a fákat és az erdő lakóit, a madarakra se lőjenek parittyával, mert azok mind a mi közös kincseink.
Itt a vége, fuss el véle! Vége.
 

Sztakó Andor: A királylány és a kismadár története

2011.03.06. 11:50 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese orosháza segít

A királylány és a kismadár története

Sztakó Andor (5. osztályos) meséje

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királylány. Amolyan tizenkét esztendős forma lehetett, de ki nem állhatta a természetet. Ha bogarat látott, eltaposta, ha fát látott, megrugdosta. Pedig pont két óriáslépésnyire állott egy gyönyörű erdő, mögötte pedig az iskola.  
Történt egyszer, hogy a királylány hazafelé jövet egy gyönyörű szép madarat látott. Megkérdezte tőle:
- Hát neked mi bajod?
- Az az én gondom, hogy egy hatalmas sas megtámadott, menekültem, de fának ütköztem és eltörött a szárnyam.
Mondani sem kell, a királylány befogadta a madarat, etetgette és gyógyítgatta. Így teltek múltak a hetek, amikor aztán a kismadár meggyógyult. A lány alig tudott megválni tőle, de végül elbúcsúzott.
Ez nem volt ám ilyen szomorú dolog, mert a királylány ezentúl minden reggel madárcsicsergésre ébredt és soha többé nem bántott se bogarat se fát. Az én mesém is tovább tartott volna, ha a kismadár meg nem gyógyult volna.
 

Mészár Anna Orsolya: Városszéli Erdő

2011.03.03. 08:34 | amimeseink | Szólj hozzá!

Címkék: mese arad segít

Városszéli Erdő

Mészár Anna Orsolya (2. osztályos) meséje

A városszéli erdőben lakott a három kutya, a fekete macska, a kismadarak és a medvemama kisbocsával. Ezek a medvék nem akármilyen medvék voltak, tudtak beszélni és nagyon okosak voltak.
Az erdő lakói nem voltak boldogok, mert a városi gyerekek bántották az erdőt, letépték a fák ágait, rügyeit és leveleit. Az emberek kivágták a fákat, és autóikkal szennyezték a levegőt.
Ezért mackómama elment a Halloween boltba, ahol vásárolt: két lepedőt, három pókjelmezt, egy farkasjelmezt és bagolyjelmezeket. Medvemama és bocsa lyukat vágtak a lepedőkön, és ebbe öltöztek. A pókjelmezeket a kutyáknak adták, a fekete macska a farkasjelmezt míg a kismadarak a bagolyjelmezeket vették magukra. Mackómama és csapata így beöltözve ijesztgették a város lakóit, miközben a következőket mondták:
– Vigyázzatok a természetre és szeressétek az állatokat, akkor békén hagyunk titeket!
Gyerekek ti is vigyázzatok a természetre és szeressétek az állatokat!
 

süti beállítások módosítása
Mobil